Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

A Nílus istene

 
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza?

 
 
Uri Asaf
Ánizs és vízüveg 
 
A reggeli újság láttán négybetűs és kétszótagú szó formálódott bennem, de a tennivaló, az előttem álló munka mindenhova falakat állított. Olyan volt a reggeli ébredés, mint az aknamező, ahol nem lehet büntetlenül előre jutni. A négybetűs és kétszótagú szó alig ért el a hangzásig, a betűk azonosságában sem voltam biztos. A lejtőn az illatos bokor felé nyújtottam az újságot, de kiesett a kezemből. Akkor nem mentem utána, de a szó megmaradt, mint alaphang, mely reggeltől estig muzsikált a fejemben. Hasonló meglepetést okozott a „vízüveg”, ¬ pedig nem négybetűs, és nem is kétszótagú, – melynek szagától vagy nevének kimondásától visszatért édesapám hangja. Emlékszem, mikor szobát festettünk, hogyan alapoztuk a falakat vízüveggel, melynek savanykás szaga visszahozza édesapámat, akivel még nem váltottam annyi szót, amennyit szerettem volna. Egy ideje már nem festek falakra, más szelek fújnak és kitartóan követem a korábban említett négybetűs és kétszótagú szót, akkor is, ha elkerül. Ő a vezető lámpásom, az illatos bokor, ő a vadon termő ánizs. Arra jár bárány és ember, akit nem a lélek öntudatlansága kísér. Ha a lámpás a helyére kerül, jól látom a gyalogútat a földön, ahova tartok, minden időben. A virágkertészetben pergamen arcú és lapátfogú lélek vár és mosolyog. 
 
A Nílus istene
 
A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? A világ esendő felülete ősrégi teraszok vonulataiból áll, és a teraszok által gondosan őrzött föld minden porcikáját szorgos kezek művelik. A terra rossa göröngyei között számtalan állat legel, a hangyától a kecskéig és mindegyik pompás köntöst visel. Jó köztük lenni a nyári melegben, innen nem kell elmenekülni. A meleget tűrő ánizs sárgás nyúlánk ágai a megszokott szorongás szálai, melyek végérvényesen megtöltik az agyat. Ettől olyan vibráló a mediterrán mítosz és gondolkozás, melyet lassú, nehéz hullámok irányítanak, a tenger mélyétől az ég legfelső kupolájáig. Még ezután is sokat kérdezek magamtól, a hitemet vizsgálom. A kétely egyszerre ébred és nyugszik, de nem a kanárimadártól, hanem a ház körül ólálkodó hiénáktól. 
 
Ki emlékszik a szív táblájára? Ezt a kifejezést valamelyik zsoltár említi. Egyenes tartással várok, az emlékezés helye a nyitott kabátom alatt lobog. A szív táblájára írni is lehet, örökérvényű szöveget. A keleti égen bárányok úsznak, lassan és fegyelmezetten, a nyugat csupa szürke kavargás. Anna leereszti a redőnyöket, én a két égtáj közül a nyugatra tekintek. A lassan és kimérten haladó szürkeség feloldódik, valami csattog, táncol, a madarak nyugodtak, kivéve a feketerigót. Az idegen kőris levelei átengedik a szelet, a fa mélyeket sóhajt. Arra várok, hogy térdet hajtson, és széles hátával a szélnek támaszkodjon. A szél kettőt lép előre, egyet hátra, az égen észre lehet venni az úszó tutajok körvonalait, melyek teknő módjára kimélyülnek, Noé bárkáját utánozva meghajlanak. A felhőbárányok is nyugovóra térnek.
 
 
Josef K. (a szerző munkája)
 
Hogy új életem legyen
 

A felső, jobboldali zápfog rácsukódik az alsóra, és mielőtt végleg bezáródnak, magok esnek egymásra, melyek addig a hézagokban ültek. A fogsor újra nyílik és zárul, a zab őrlődik. Új világ, régi indítékkal. Az emberi egészből többnyire az ilyen részletek számítanak. Száraz a szám. Ma embereket láttam a folyó partján, ahol a víz átlátszó, a békanyál szálait húzza és kiegyenesíti a víz árama. A zöld szakáll az áram irányába mutat, amely engem is magával visz. Fénnyel teli az ég, a hátamra süt a nap. Óh, sárga kerítés, sárga ostya, fénymaradék, ha még tovább is csukva tartom a szemem, az ostya kátrányszagú lesz. Friss kátrány, a pokolból való, sima lesz tőle az út, amelyre nem lépek többet. Ha itt holtan találnának, semmit se tehetnék azért, hogy oda temessenek. Meva-szeret sétányával szemben akarok nyugodni, hogy új életem legyen. Ki emel fel az útról, ki repít oda, ahova kell? Az „utolsó útját” senki nem intézheti, senki nem láthatja, mert az nem az utolsó, hanem az utolsó utáni. A virágzó fák illatából kórus hangja hallatszik. 

 


Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon

 

 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.  - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

 
  • Kafka
  • Uri Asaf
  • tekercsek
  • Zohár
  • zsidó misztika
  • Irodalom