Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot.

Uri Asaf

Kafka képekben 

Tizenötödik rész
 
 
De profundis
 
Minden versnek ezekkel a szavakkal kellene kezdődni: „de profundis clamavi”: „a mélységekből hívtalak”. A zsoltárok szerzője Dávid, ekként fohászkodott a mélységekből, ahová az ember kerül előbb vagy utóbb, és végérvényesen. 
Az élet fontosabb kérdései csak a figyelmünk elterelésére szolgálnak. Ilyen például az, hogy miért volt a 424-es gőzmozdonynak patája? Vagy miért nem vágyakozunk a 20. század után? Oktalan kérdésre oktalan válasz jár, mert abban a században az emberek kívánságai nem teljesültek, de rémlátomásaik mind valóra váltak. Az emberek mégis görcsösen kapaszkodtak a saját századukba, de ez nem segített, mert egyre inkább ritkult körülöttük a levegő. A negyvenes évek elején a Pusztító a hatalma teljében járt. Én 1942-ben születtem, és mentoromnak, Farkas Istvánnak, magyar festőművésznek akkor már csak két éve maradt az élethez, hogy aztán megőrüljön egy északnak tartó marhavagonban. Farkas Istvánhoz hasonlóan mások se tudták, hogyan kell a „mélységekből” segítséget kérni. A szavakra nem emlékeztek. 
Lassan és késve, az évtized közepére a Pusztító végleg eltakarodott innen, de tevékenységének köszönhetően a Kárpátok északi lábainál ma is emberhamutól dús és gazdag a talaj. A fák mögött ritkán világít a téli nap. Ebben a természetes sírban az áldozatok többsége névtelen, beleértve az én nagyszüleimet. Ma már túl vagyunk mind ezen és a jóságos Isten busásan kárpótol minket a szörnyű idők után. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap.
 
 
Kortárs ikonfestészet
 
A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most is a vászon előtt állok, a tubusból felitatom a felesleges lenolajat, hogy tisztán lássam a festéket születése pillanatában, és érezzem a bizsergető színáramokat, melyek láthatatlanul belefonódnak a lélegzet ritmusába, a berlinikék, a cinóber, a nápolyi sárga és a malachit zöld pompáját. Még tart az igénytelen béke, és a passió ismét elmarad, én meg új műterembe költözöm. A festők fokozott érzékenysége gyakran próbára tesz egy ilyen havas napon, a tűzfalon keresztül is megérzem a vakító fehérséget, és ettől kezdve hánykolódom a záporban a nyugtalanság gyötrelmei között. Hiába minden nehézkedés, a hóban elvész a hang, kifakul a szín. A fenyők ideje lejárt, én mégis ikont festek, közeli és távoli passiókra gondolok, arra is, amelyre a Nagy Boldogasszony katonái már nem emlékeznek. Például a nagybátyám, Székely Endre és társainak passiójára. Erre csak én emlékszem, hiszen Dorosics ezerkétszáz kilométerre van Budapesttől és semmilyen emlék nem áll meg ilyen nagy távolságon. Bandi bátyám a tífuszban szenvedő négyszáz munkaszolgálatos társával együtt tűzhalálra volt ítélve. Lázas betegen, útban a kivégzés színhelyére, – hiszen az út mindig része a passiónak – véletlenül leesett a szekérről, de ezzel senki nem törődött. A többieket tovább vitték és rájuk gyújtották a dorosicsi magtárat. Korunk történészei szerint okkal tették, mert a visszavonuló magyar seregnek nem volt ereje és ideje a mozgásképtelen betegekkel foglalkozni. Bandi bátyámat megtalálta egy környékbeli román paraszt és feltette a szekerére, hazavitte és életben tartotta. A társai mind elpusztultak, de Székely Endre ezután még sok évet élt. Én most helyette és a kérésére leírtam ezt a történetet, mely számára szerencsés véget ért. 
 
Jaffa ősi kikötője 
 
A távoli domb széle épp olyan sárga, mint az ég. Ég és láthatár egybeolvad és az enyészpont nem vehető ki tisztán, mert útban vannak az ágaskodó hullámok, és a hullámok tetején villózó csillagok. Köztem és a távoli domb között tengeröböl, néma, sötét víztömeg. Ha ágaskodom és a szememet a hullámokkal egy magasban tartom, a tenger felületét súroló tekintettel is látom a dombot, ahogy kibukkan az öböl felett, de nem tisztán. Ahogy az igazság is néha felvillan, de soha nem mutat összefüggő képet. Ennek oka a felszín örökös mozgása, a hullámvonalak cifra, ruganyos taraja, ingadozása. Ha a tekintetemet leeresztem, ennyi se marad.  
Valahol beindítanak egy motort, kaput döngetnek, a hajó oldala a parthoz ütődik, vagy a parthoz közel lévő Andromeda sziklájához. Itt van az ősi kikötő, ahol Jónás szökni próbált Isten szeme elől. A hangok is kikötőről vallanak, a sós vízcseppek és az ismert kikötőszag nélkül. Miből áll a kikötőszag? Döglött halak, kátrányos deszkák, savanyú kender, kötélzet és sör keverékéből. Partot érve újra megnéztem a tegnapi képet. A csipkebokor ott várt mozdulatlanul a két egymást érintő hegy között. Az egyik hegy fekete, a másik malachit zöld. Az évezredek óta használaton kívül álló és mozgásképtelen csipkebokor, idegen nevén rubus sanctus, gazdag emlékű, tüskés növény. A bokor héber neve „sz’ne”, mely az előbb említett híres hegyek egyikével azonos nevű: Sz(i)ná(j). Ma már nem idegen számomra, pedig kiszállt belőle a lélek, és soha nem lángol. 
 
Andromeda sziklája Jaffával szemben (wikipédia)
 

A mélyebb emlékeket hártyapapír fedi. A parti fenyves illatának okozója a gyanta. A gyantához ismeretlen fűszer járul, erős hangú méregzöld adalék, kapor vagy inkább ánizs, kiket korábban külsőjük szerint egyenlőknek hittem. Lehet, hogy a félbeszakított gyermekkor szól hozzám, a fényképalbum hártyapapírjához hasonló fedél libben, apám onnan kivesz engem és máshová állít. Az új világban hűséges gyomnövényekre bukkanok. Köztük a mai napig elkápráztat a csalán és a kamilla. Ezzel kezdődik a magyarországi életem, az álombéli mediterrán hajóút után. 

 


Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon

 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól.Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

 

  • Uri Asaf
  • Kafka képekben
  • Irodalom