Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Miért éppen Hamvas? | Beszélgetés Formanek Csabával

2018. szeptember 21-én, azaz ma mutatják be Hamvas Béla egyetlen színpadi művét. Formanek Csaba színész-rendezővel a Hamvas Béla-komédia első színházi adaptációja kapcsán, főképpen pedig az eddigi életútja megismeréséért és megismertetéséért készítettünk interjút. Részlet a legújabb Csillagszállóból, ajánló és lapszám teljes tartalma a DRÓTon.

„A színház egy sokváltozós egyenlet”

Beszélgetés Formanek Csaba, rendezővel


CSILLAGSZÁLLÓ: Mióta foglalkozol színházzal és miért?

FORMANEK CSABA: Szegedi gimnáziumi éveim alatt sodródtam egy iskolai angol nyelvű színjátszó csoportba. Az idő távlatából már vicces, de akkor az volt a célom csupán, hogy fejlesszem az angoltudásomat. Persze tudattalanul lehet, hogy másra készültem. Előtte ugyanis matematikával foglalkoztam, és meg voltam győződve, hogy abba az irányba megy tovább az életem.

A színház viszont mindent felforgatott.

A kreativitás és a jelenlét korábban nem tapasztalt lehetőségeit éreztem meg benne. Ezek persze a matematikára is jellemzőek: a komolyabb problémák megértéséhez, megoldásához nem csupán eredeti ötletekre, de bizonyos értelemben teljes átélésre vagy beleélésre is szükség van. A színház területén azonban egészen új dimenziók nyíltak. Kis túlzással mondhatjuk, hogy a színház egy nagyon bonyolult, sokváltozós egyenlet. Ennek az egyik ismeretlenje éppen te magad vagy. És melletted ott vannak további jelentős ismeretlenek: a szerepek, a színészek, az alkotótársak, a nézők.

CSILLAGSZÁLLÓ: Miért olyan fontos számodra a függetlenség?

FORMANEK CSABA: A színház számomra nem cél, hanem eszköz, hogy eljussunk az ismeretlenhez, úgy is mondhatjuk, hogy az önismeret egyik nagyszerű eszköze. Az az illúzióm, hogy intézményi háttér nélkül könnyebben, gyorsabban tudok ebben mozogni, vagy ha tetszik, improvizálni. Nekem már gyerekkoromban is jobban tetszettek a filmekben a magándetektívek, mint a hivatásos zsaruk. Meg aztán a kockázattal járó adrenalin… Persze lehet, hogy tévedek. Az a néhány kőszínházi tapasztalat, amiben mégis részem lehetett, mindenesetre megerősített ebben. Egyébként mostanában a független szó helyett jobban szeretem a szabadúszó kifejezést használni magamra, hiszen egyrészt mindig függsz valamitől, tehát függetlenség nincs, másrészt pedig van valami költői abban, ha az úszó ember szabad, pontosan úgy, ahogy a hosszútávfutó magányos…

CSILLAGSZÁLLÓ: Miért fontos, hogy egy színháznak legyen otthona?

FORMANEK CSABA: Talán nem fontos. Talán maga az otthonkeresés az igazán fontos, vagy inkább szükségszerű. Amikor Budapesten a Patyolatban dolgozunk, ott érzem magam otthon, most meg éppen Lendván, pár nappal ezelőtt Zalamerenyén, ahol drámaírói workshopot tartottam. Azelőtt meg Alsópáhokon, ahol színészi és rendezői tréninget vezettem. Korábban pedig a Tűzraktér, a Malomudvar, az S8 kis szobaszínháza, vagy a Müszi, ahol az akkori társulataimmal dolgozni tudtunk.

Volt, amikor az albérletemben csináltam előadást a fürdőkádban, mert nem volt más lehetőségem. Akkor a kádban éreztem magam otthon. Abban is benne van a teljes világ.

Az az érzésem, ha az ember keresi az otthonát, előbb-utóbb az otthon megtalálja őt. De az elmúlt években megtanultam azt is, hogy nem szabad ragaszkodni hozzájuk.  

CSILLAGSZÁLLÓ: Mostanában főleg monodrámákat rendeztél. Miket és miért?

FORMANEK CSABA: Az lett a vágyam, hogy a munkafolyamat minden egyes fázisáért én magam legyek a felelős. Hogy minél közelebb juthassak a saját színházamhoz. Nem akartam én drámaíró lenni, mégis rengeteget tanultam a drámaírásról, amikor saját szövegeket írtam, még többet, amikor másokét igyekeztem vagy igyekeztünk fejleszteni, és nagyon sokat a színészetről, amikor a saját szövegemet színpadra vittem, és még új dolgokat, amikor aztán más szerzőkét, pedig színész sem akartam lenni soha, és hát tulajdonképpen nem is vagyok. Az előadások viszont egyre személyesebbek lettek a monodrámák során, és talán más színészek szájába adni ezeket a szövegeket – akkor és ott – bizonyos értelemben illetlenség is lett volna. Miközben „megtanultam” betörni a saját egyszemélyes világomba, tapasztaltabb és merészebb lettem abban is, hogy rendezőként vagy trénerként másokat is erre buzdítsak, vagyis hogy keressék és alakítsák önmagukat, találják meg a saját belső forrásaikat, témáikat, vagy akár a maguk egyéni színházi nyelvét.

CSILLAGSZÁLLÓ: Kik inspiráltak leginkább?

FORMANEK CSABA: Nagyon hosszú lista lenne, hiszen egyaránt fontosak – ha nem is azonos súllyal – azok a tanárok, mesterek, akiktől személyesen tanulhattam, a rendezők, a színészek, az alkotótársak, akikkel dolgoztam, az előadásélmények, amelyek megrendítők voltak, már nem is élő színházi emberek, akiknek a könyvei voltak rám nagy hatással, és legalább ennyire a közönség, különösen a visszajáró, állandó nézőink, akiknek leginkább szólnak ezek a művek. Valamint filmrendezők, képzőművészek, zenészek, írók, költők, tanáraim, diáktársaim, „bírák és bolondok”, szerelmek és barátságok. Mindenki egyszerre hat rám a jelenben vagy az évek távlatából. És hogy túlfeszítsem a húrt: azok is hatnak rám, akikkel még nem is találkoztam.

CSILLAGSZÁLLÓ: Milyenek a visszajelzések – akár szakmai, akár nézői visszajelzésekre gondolok – a darabjaidról, a játékodról, a rendezésedről?

2018/3
Tartalom
Tejút
    Hamvas Béla: Nem mind arany, ami réz (drámarészlet)
                                                       
Csillagszem
    Adamik Zsolt: Örménykút 62.! (búzaszeme) (novella)
    Vajdics Anikó: Egy mozdulattal; Agórafóbia; Mi dolgom vele (versek)
    apats gábor: valahogy így vagytok ti együtt a szívemben is (napló)
    Vécsei Rita Andrea: Hangulatos ember; Átmeneti élet (vers)
    Nyirán Ferenc: A kötéltáncos lány; Most (versek)
    Majoros Nóra: Szívkamra (novella)
    Botos Ferenc: Apokrif; Menedék; Ananké (versek)
    Somogyi Aranka: Halál.01. (novella)

Válogatás a Független Mentorhálózat alkotóinak verseiből és prózáiból II.
    Bán Mona: Palakcposta (novella)
    Dévai Lili: abc (vers)
    Harmadik Balogh Gyula: A kubikos (novella)
    Rákóczi Zoltán: Tartás (vers)
    Németh Gábor Dávid: Teli szájjal (vers)
    Szén Benjamin: Kényelem (vers)
    Purosz Leonidasz: Nem tudunk semmit (vers)
    Juhász Márió: Átkötés (vers)
    Jassó Judit: Noémi bárkája (prózarészlet)
    Gáspár-Singer Anna: Hófehér (novella)

Csillagkép
   „Magyarországba fáradtam bele” – Horváth M. Zsófia interjúja Fekete Valér Sior graffitiművésszel
 
Csillagpor
    Weiner Sennyey Tibor: Semmi komoly Hamvas Béla, avagy az utolsó fátyol és az utolsó maszk (esszérészlet)
    „A színház egy sokváltozós egyenlet” – Weiner Sennyey Tibor interjúja Formanek Csaba színész-rendezővel
    Méltóság és elfogadás az élet vége felé. A hospice egy önkéntes szemével. Gaal Ilona írása


Kicsi Csillag
    Anton Pavlovics Guszev: Mágnes Ferkó (mese) (Kiss Ottó fordítása)
    Bödecs László: Minden egyszerre nyűglődik (Sepsi László: Ördögcsapás)
    Sepsi László: Ördögcsapás (részlet)

KAPHATÓ AZ ÍRÓK BOLJTÁBAN és HAJLÉKTALAN TERJESZTŐKTŐL a DEÁK TÉRI ALULJÁRÓBAN.

FORMANEK CSABA: Az emberhez általában a pozitív visszajelzések jutnak el; akiknek esetleg nem tetszik egy-egy előadásunk (biztosan ilyen is van), inkább csendesen elsomfordálnak. Egyébként kár, én szívesen meghallgatnám a csalódott nézőket is. Szóval hozzám leginkább a dicsérő szavak jutnak el, amiket olykor fesztiváldíjak és kritikák is megerősítenek. És leginkább a visszajáró, egyre bővülő közönségünk.

A színház szerves részének tekintem a nézőket (mindegy, hogy szakmabeli, értelmiségi vagy más emberek ülnek ott), és alapvető feladatunk eljutni a szívükig.

Ha ez nem sikerül, vagy nem törekszünk erre, az olyan, mintha egy szakács csak saját magának főzne, vagy megválogatná a vendégeit. Nekem az a célom, hogy még az is szeresse a főztömet, aki korábban azt hitte, meg sem kóstolná az ilyet. Tehát nagyon fontos a visszajelzés, a szakma és a közönség részéről is, sőt – egyesekkel ellentétben – kritikai visszhangra is vágyom. Igaz, hogy a kritikusokat – kevés kivétellel – sajnos nem nagyon izgatja a mi színházunk. Van egy saját kánonjuk, amiből nem akarnak vagy nem mernek kitekinteni. Ezt nem értem. Ha én kritikus lennék, mennék mindenhová: a falusi színjátszóktól a börtönszínházakon át a diák- és egyetemi színpadokig, és bátorítanám őket, hogy dolgozzanak.

CSILLAGSZÁLLÓ: Milyennek látod a mai magyar színházi életet?

FORMANEK CSABA: Nincs átfogó tapasztalatom, ez éppen a kritikusok asztala inkább. Annyit érzékelek, hogy kevés a kockázat, amit az alkotók vállalnak, mégis mindenki feltűnő szeretne lenni. Extravagáns ötletekből nincs hiány. Én viszont igazi, mély szembenézésre vágyom, ha színházat nézek. Ez pedig – legalábbis formailag – általában sokkal egyszerűbb és tisztább, mint a sok hókuszpókusz. Mostanában csak diákelőadásokon tapasztaltam mély szembenézést, bizonyára azért is, mert ez a korosztály még kifejezetten érzékenyen keresi önmagát. De hangsúlyoznom kell, viszonylag kis szeletét látom át a színházi életnek, úgyhogy ez talán csak az én sekélyes perspektívám.

CSILLAGSZÁLLÓ: Annak apropóján beszélgetünk, hogy a te rendezésedben fogják hamarosan bemutatni, Hamvas Béla Nem mind arany, ami réz című vígjátékát a lendvai színházban. Nem most dolgozol először külföldön. Miben más, ha egyáltalán más, külföldön, vidéken és Budapesten színházat csinálni?

FORMANEK CSABA: Én úgy érzékelem, hogy elsősorban az adott csoporton vagy a rendezőn múlik, milyen a munkafolyamat. Vannak egészen radikális vagy jó értelemben megszállott figurák, mint mondjuk Perovics Zoltán Szegeden. Játszottam egy kicsit az általa vezetett Metanoia társulatban, és azt hiszem, mindenkinek ki kéne legalább egyszer próbálni, milyen Peróval dolgozni. Elárulom: nem könnyű, de nagyon sokat lehet tanulni belőle. Minden milliméter és minden pici hangocska jelentős ebben a színházban, aminek a rendező az abszolút karmestere. A szlovén Bojan Jablanovec rendezésében készítettük el pár éve a Manipulációk című előadást, ott a munkamódszer volt nagyon meglepő, és Bojan szívós, egyszerre intuitív és intellektuális radikalizmusa, és hogy minden színészt igazi alkotótársként kezel. Oleg Zsukovszkij a munkabírásával, ösztönlényével, kiszámíthatatlanságával, szertelenségével egészen egyedi színfolt az általam ismert színházi világban. Az olasz Paolo Antonio Simionival olyan volt dolgozni, mintha egy nagyon keménykezű pszichológus karmai közé kerültél volna. Egészen más volt olasz mesterektől commedia dell’artét tanulni, és megint más a Leqoc ihletésű amerikai bohóciskola… Szóval ezeket a tapasztalatokat nem tudnám elhelyezni egy térképen, és nem is mernék általánosítani. Úgy tűnik, mindenhol található konvencionálisabb és kísérletezőbb színház is.

CSILLAGSZÁLLÓ: Milyen Szlovéniában, Lendván rendezni?

FORMANEK CSABA: A lendvai LESZSZ társulat egy korábbi magyar színjátszókból álló csoport, a sajnos azóta megszűnt Egy és Más Vándorszínház tagjaiból verbuválódott. Ennek folytán vannak itt egészen tapasztalt, rutinos színészek, és vannak újoncok is, akik még most ismerkednek a színházi kifejezésekkel. A korosztály is vegyes: van középiskolás színészünk, egyetemistánk, és középkorú is van a csapatban. Nagyon nyitott, színházra és emberi kapcsolatokra éhes társaság, akik számára a muravidéki magyar kultúra, egyáltalán a magyarság a mindennapoknak valóban szerves része. Mi például Budapesten annyira természetesnek vesszük a saját nyelvünket, hogy észre sem vesszük, mit jelent használni. Mint ahogy az ember nem veszi észre általában, hogy levegőt vesz. Ennek a kis, pár ezres lélekszámú határon túli közösségnek, akik közül szinte mindenki ismer mindenkit, mindez létkérdés. Egy ilyen közegben eleve jó dolgozni.

Az pedig külön izgalmas, hogy Hamvas szereplői az egészen sajátos muravidéki nyelvjárásban és tájszólással szólalnak meg.

A különösen csengő, ízes nyelv pedig egy másféle gondolkozást, érzésvilágot is megidéz bennem, és nyilván majd a nem muravidéki nézőkben is, mint amit egyébként megszoktunk. Ez nagyon izgalmas találkozást eredményez az eredeti szöveggel és Hamvas univerzumával. 

CSILLAGSZÁLLÓ: Miért éppen Hamvas?

FORMANEK CSABA: Ez a darab már régóta kerülget. Egy barátom ajánlotta figyelmembe évekkel ezelőtt. Akkor még meg sem jelent nyomtatásban, csak azóta, a Nehéz nem szatírát írni című kötetben.

Magam is elég lelkes olvasója vagyok a Hamvas-életműnek, ezt a darabot azonban nem ismerhettem. Tudtommal nem írt más drámát, és talán nem is volt az a kifejezett drámaíró alkat. Amikor elolvastam, számos izgalmas motívumot találtam benne.

A koldusokat, a főszereplő Medárd király figuráját, a Bolondot, egyáltalán ezt a korrupt, hatalomittas közeget, az önismeret hiányát, összességében azt a létrontást, illetve az ennek való ellenszegülést, ami Hamvast minden művében érdekelte.

Persze már az is motiváló önmagában, ha te lehetsz az első, aki Hamvas Béla egyetlen drámáját színpadra viszi. Sokáig nem találtam korosztályban a darabhoz megfelelően összetett és alkatilag is ideális társulatot, de bizonyára nekem is idő kellett, hogy a legjobbkor vághassunk bele ebbe a munkába.

CSILLAGSZÁLLÓ: Ez lesz a darab ősbemutatója, ha jól tudjuk. Milyen kihívások elé állít ez a szöveg? Miért érdekes 2018 őszén egy 1956-ban írott vígjáték?

FORMANEK CSABA: Már az meglepő lehet, hogy Hamvas Béla vígjátékot írt. Aki kevésbé ismeri műveit, inkább valami súlyosabb műfajt társítana hozzá. Pedig szerintem a Karnevál is vígjáték, a maga módján. Sőt, én még az esszéi olvasásakor is szoktam hangosan nevetni. A Nem mind arany, ami réz egy képzeletbeli birodalomban játszódik. A cselekménye egyszerű, majdhogynem banális, és azzal együtt, hogy nagyon szellemes szövegek következnek egymás után, és néhány abszurdba hajló fordulat is van benne, a darabon mégis érződik – nem meglepő módon – egyféle esszészerűség. A színpadi megvalósítás felől nézve, sok helyen túlírtnak éreztük. Nyilván Hamvasnak nem volt színpadi tapasztalata, és nem hiszem, hogy átnézette volna a darabját egy dramaturggal, vagy tanácsot kért volna színházi emberektől. Arra is kevés esélyt látok, hogy küldözgette volna a darabot különféle színházakhoz, hogy bemutassák, különösen akkoriban. Szerintem a megvalósítás nem nagyon izgatta.

Azzal a gondolattal játszott el, hogyan lehetne az elveszített aranykort visszahozni, hogyan dőlhet meg a hamis hatalom, meg lehet-e állítani a létrontást, a nép közé arany helyett rézpénzt szóró zsugori és hiú király szembesíthető-e saját magával.

Megbukhat-e a zsarnok, és egyáltalán, mi vagy ki teszi zsarnokká, és valóban menthetetlen-e ő maga, illetve a birodalom.

Persze mindezt – és én ezt iróniának érzem – csakis egy mese-vígjáték formájában lehetett megírni, hiszen egy színpadi mű azt a bonyolultságot, sok szólamot, ami, mondjuk, a Karneválban megjelenik, nem nagyon bírná el. A dramaturgiai problémák miatt – ősbemutató ide vagy oda – alaposan meghúztuk a szöveget, merész szerepösszevonásokkal éltünk, sőt, elkövetjük azt a „tiszteletlenséget” is, hogy bizonyos hosszabb párbeszédeket dalszövegekbe tömörítünk. Két ifjú titán segíti egyébként a munkámat, mindketten a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban végeztek idén drámatagozaton. Lelkes Botond az előadás zenéjét komponálja, és a társulat énekes, zenei tudását fejleszti, Takács Olivérnek pedig segédrendezőként az a feladata, hogy új, friss rétegeket építsen az anyagba, tréningezze a színészeket, és engem is kontrolláljon, ha esetleg nagyon elszállnék valami nem kívánatos irányba. Tehát az eredeti művet rendesen felkavarjuk majd, például bekerültek kisebb részek néhány esszéből, illetve a Karneválból is. Azt hiszem és remélem, mindezt Hamvas szellemében tesszük, éppen azért, hogy az élő játék a néző figyelmét majd oda irányíthassa, ahová egyébként az eredeti műben a szerző is szándékolta. 

Az aktualitásokhoz pedig elég talán egyetlen momentumot említenem: Medárd, a darabbéli király azt tervezi, hogy betiltja a koldulást.

CSILLAGSZÁLLÓ: Hol láthatjuk majd?

FORMANEK CSABA: A bemutató szeptember 21-én (nem mellesleg a Magyar Dráma Napján) lesz a Makovecz Imre tervezte lendvai színházban. (Itt csak úgy mondják: „Makovecz deszkáin”). Másnap, 22-én ismétlünk. A későbbiekben több muravidéki és magyarországi településen, és egészen biztosan Budapesten is látható lesz az előadás.

CSILLAGSZÁLLÓ: Mi jön utána?

FORMANEK CSABA: Kicsit összesűrűsödtek a feladatok, ugyanis még a lendvai premier előtt Budapesten, szeptember 14–15-én mutatjuk be egy kétszereplős darabomat Az élet, amit holnap újrakezdünk címmel. Ezt az Örkény István drámaírói ösztöndíj keretében írtam. Pusztai Luca és Kati Gábor szereplésével egy végzetes párkapcsolat pszichológiájába tekinthet be, aki ellátogat majd a Patyolatba. Az őszi évadban műsoron lesz a Senki se mer egyedül élni című előadásunk, valamint a Hádész – Látomások az Alvilágból című monodrámám is. Közben egy többszereplős munkába is belevágunk majd, egyrészt A színészi eksztázis útjai elnevezésű korábbi workshopom résztvevői közül hívtam meg pár színészt, illetve szeretnék bevonni még a munkába pár frissen érettségizett diákszínjátszót is, hiszen ahogy korábban említettem, nagyon sok lelkes és tehetséges fiatalt volt szerencsém megismerni az elmúlt években. Velük nem egy megírt darabon szeretnék dolgozni, hanem műhelyszerűen, saját fejlesztésű anyagot fogunk megformálni.

A teljes interjút és kapcsolódó tartalmakat keresd a Csillagszalló „Öregség" tematikájú, 2018/őszi lapszámában.

Fotók Péter pictures és Formanek Csaba alkotói oldala.

- wst -


 

SZÍNHÁZ a DRÓTon

 

Kalandozások a Patyolatban +VIDEÓ

Milyen az, amikor három disznómaszkos férfi mászik egy nőre? Hogyan jelenik meg ez a színházban? Hogyan lett a romszínházból szuper színházi tér? Pusztai Lucával és Formanek Csabával beszélgettünk a Patyolatban.

Korrupció és szabadság a kuplerájban = Részletek a KIRKÉből

A szeptemberi bemutató után ismét műsoron a Kirké, avagy kalandozások a disznóólban című előadás. Az Odüsszeia epizódjának kortárs színházi feldolgozása október 15-én a budapesti Patyolatban, 20-án pedig Debrecenben lesz látható. A DRÓTon most részleteket olvashattok a szövegből Kvazár és a Debreceni Egyetemi Színház által közösen színpadra állított előadásból.

Egy színésznő álma + Móga Piroska interjú + VIDEÓ

A színésszé válásról, családjáról, a kaposvári és a pesti színházi életről beszélgettünk kötetlenül Móga Piroskával a Radnóti Színház színészével, az Aglaja című film sztárjával, versfelolvasások és színdarabok kiváló előadójával. Videó a DRÓTon

Romszínház - interjú Formanek Csabával + VIDEÓ

Bezár a Kvazár. Az elképesztő állapotok ellenére Formanek Csaba május utolsó hetén még előadta a Diogenész és a Bádogelefánt című drámákat. A rendező-előadóval készített kisfilmünkben körbejártuk az egykori Super8-at, később Kvazárt, amit most lebontanak. Figyelem: szabad színháznak alkalmas új helyszínt keresünk! Videó a DRÓTon. 

Megnyílt végre a Bádogelefánt!

Formanek Csaba a budapesti színházi élet egyedi figurája, akit a kezdetektől fogva követek, figyelek, becsülök. Csaba két darabomat is megrendezte, eljátszotta az általam megírt Diogenészt, és közben – talán nem túlzok –, barátok lettünk. Ez az írás nem a közös darabokról, a Radikális Szabadidő Színházról, nem az elmúlt évekről, és még csak nem is a barátságunkról fog szólni, hanem a Bádogelefánt kapcsán arról, hogy mi az igazi színház, mi az igazi költészet, mi az igazi művészet és élet. Nagy szavak. Azok. 

Közelítési kísérletek egy újabb monodramatikus színházhoz

A valódi anyag: MI, ITT és MOST. Minden más minimum gyanús." - Mikor olvastál utoljára esszét a színházról? Na ugye. Akkor most Formanek Csaba színész, rendező komoly, elgondolkodtató írását ki ne hagyd a DRÓTon! 

Színház egy pesti öltönyüzletben + VIDEÓ

Alessandro Baricco Novecentoját adta elő immár harmadszorra Ilyés Lénárd egy különleges helyszínen, a MrSale öltönyüzletben. Kameránkkal az előadáson jártunk.


TÁNC a DRÓTon

Tánc és demokrácia - magyar táncprodukció az Európa Tanácsban

+ VIDEÓ

Művészet a parlamentben? Lengyel Katalin és Tóth-Zs. Szabolcs, avagy a Bandart Productions a World Forum for Democracy felkérésére You-Topia címmel egy tánc és új média előadással szerepelt Strasbourgban, az Európa Tanács székházában a rendezvény záró gáláján. Velük beszélgettünk és belekukkantottunk az előadásukba is.

Szétrobbantják a kereteket

Kolomp – szőr – pelenka – tarisznya – RADIKÁLIS TEST. Szabó Kisanna körképét olvashatjátok a DRÓTon az 5. Body Radical Nemzetközi Előadóművészeti Biennáléról, beszámoló a budapesti záróeseményről.

Batarita filozófiája

Csak enni, inni, szükségleteinket kielégíteni, vagy a legmélyebb filozófiák mélyére merülni, csak a gondolatok között élni. Mindenre képesek vagyunk, és mindennek az ellenkezőjére is

Ázsia és Európa között - „Magyarország? Tudom! Ott van Európa mellett!”

- beszélgetés Batarita táncos-koreográfussal a DRÓTon.

Május 23-án a Nemzeti Táncszínházban négy nemzet táncosnői lépnek fel. Az esemény főszervezője Batarita koreográfus-táncos, akivel egy Koreában készült beszélgetésünket olvashatjátok most a DRÓTon, továbbá közöljük a világhírű magyar táncosnő által írt filozófiáját. 

Nem az a siker, ha tapsolnak... - Batarita I.

....az a siker, hogy ha egy ember kapott valamit, elgondolkodott, alakított a darab az életén, vagy napokig olyan dolgokon formálta magát, amin azelőtt nem, vagy esetleg kinyitott magának egy kaput - ez fontos. - mondta Batarita táncos, koreográfus a 7NŐ beszélgetések negyedik estjén. A beszélgetés szerkesztett változatának első részét elolvashatjátok a DRÓTon.  

A férfiak is ugyanúgy félnek, mint a nők - Batarita II.

Azért kellett a mozdulatművészetet elrejteni, mert a szabad tánccal kifejezhet az ember valamit. Ha kifejez, az gondolkodásra, érzésre indítja a nézőket. Ha gondolkodnak az emberek, az veszélyes. Ez ilyen nagyon egyszerű.  - Batarita táncos, koreográfus a DRÓT 7NŐ beszélgetés sorozatának negyedik alkalmán igazán meglepő dolgokról is beszélt. Itt olvashatod a beszélgetés második felét.

 
Nagyon kevés ember képes arra, hogy valóban elveszítse önmagát és mindent befogadni, mindenné átalakulni képes test-csatornává váljon. - vallja Batarita a BODY.RADICAL fesztivállal kontinenseket átívelő hidakat épít.
Világszínvonalú kortárs táncművészetet hoz Magyarországra a Távol-Keletről. Ezeket az előadásokat a magyar közönségnek egyébként esélye sem lenne látni. A fesztivál kapcsán beszélgettünk kötődésről, hierarchiáról, az egóról és egy bizonyos nagyhatású botrányról.

HAMVAS BÉLÁról a DRÓT

Hamvas és a zsidóság

Hamvas Bélát, mint jelentős írót és kiemelkedő gondolkodót több ízben is előszeretettel sodorták olyan kontextusba, amelyből azt a messzemenő következtetést lehetne levonni, hogy Hamvas antiszemita, fasiszta, vagy netán éppen kommunista lett volna, esetleg, hogy egyetértett volna a háborúval.

Semmi komoly Hamvas Béla

Hamvas Béla és a humor kapcsán tartott előadást Weiner Sennyey Tibor a 10. Bor, Mámor, Bénye fesztiválon, Erdőbényén. Az előadást most meghallgathatjátok a DRÓTon.

Hamvas Béla álarca és koszorúja,

avagy barátsága és kudarca Kerényi Károllyal

Mi volt az, amit leírt az Álarc és koszorúban és felolvasott akkori legjobb barátjának Dalmáciában, Korčula-szigetén 1934 nyarán? Mi volt az, amitől annyira tartott Kemény Katalin, hogy utoljára szerette volna, hogy megjelenjen, s amit Dúl Antal úgy jellemez, hogy „nagyon vitatható, kétes írás”. És végül is mi lett mindebből?

A teljesség fele, avagy Weöres és Hamvas barátsága

Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért: legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy értik és ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. Életük és műveik szervesen hozzátartoznak nem csak ahhoz, hogy valaha is fogalmat alkothassunk a modernségről, az irodalomról, hanem hogy egyáltalán, helyes elképzelést alakíthassunk ki arról, mit jelent szabad gondolkodónak, vagy akár magyarnak és embernek lenni. Weiner Sennyey Tibor esszéje, amelyben megismerhetünk egy eddig ismeretlen Weöres Sándor levelet, amelyet Hamvasnak írt.

Hamvas Béla és a buddhizmus

Hamvas Béla arra jutott, hogy a buddhi, vagy Buddha-tudat nem más, mint az ember őseredeti alapállása, éber léte, amit mindenki felébreszthet magában, mert mindenki ugyanazokkal őseredeti alapokkal rendelkezik. Azt mondta, hogy ugyanerről az éberségről szólnak végső soron a védák, a szúfi, az orfika és erre a felébredettségre hív a kereszténység is Jézussal és a szeretettel.

Hamvas kritikája,

avagy senki sem ismerheti igazán a Bélát

Mit gondolt Hamvas Béla a természettudományokról? Mit kritizált ebben Németh László? Miért tartotta fasisztának Hamvast Lukács György? És mit mondott Szentkuthy Miklós Hamvas Béla és Kemény Katalin közös könyvéről? Weiner Sennyey Tibor a 2017-es debreceni Metakritika konferencián tartott előadásának esszé változata.
Milyen kertész volt? Mit gondolt a földművelésről és arról, hogy a kertésznek hogyan kell hozzáállni a kertjéhez? Igaz, hogy belépett a kommunista pártba és kiváltotta a földmunkás igazolványt?
 
Az igazi tétje azonban az öt nagy géniusznak és száz kicsinek, hogy az ember mennyit és hogyan tud belőle magában realizálni, hogyan tudja magában megoldani ezt a rettenetes nehéz ügyet, hogy egyszerre része az emberiségnek és tartozik valamely néphez, adott esetben a magyarhoz.
 
 
Kevés szimbolikusabb eseményt tudtam volna elképzelni, mint éppen ezt. A nácik felrobbantották a Lánchidat, benne a Hamvas hangját rejtő lemezkét is. 
Elmeséltem, hogy mindössze ennyim van, ez az egy cím, hogy „Aenona, a halott város”.
Elmosolyodott.
Azt mondta, hogy ha segítek a földjein a betakarításban, akkor ő elvisz Aenonába. 
Így is lett.  - Weiner Sennyey Tibor esszéjét olvashatjátok a DRÓTon.
 
 
Ennyi embert együtt még irodalmi esten nem láttunk! 440 ember volt kíváncsi a 120 éve született Hamvas Béláról szóló beszélgetésre és az azt követő előadásra 2017 június 15-én a Várkert Bazárban. A beszélgetést Szőcs Géza nyitotta meg, majd Thiel Katalin - a filozófia professzora -, Müller Péter - író - és Weiner Sennyey Tibor - költő, író - beszéltek Hamvasról és Hamvashoz fűződő viszonyukról. A házigazda Juhász Anna volt. A beszélgetésből részleteket tekinthettek meg a DRÓT felvételén.

Titkosrendőr volt Hamvas Béla?

Az igazság pedig az volt, hogy Hamvas Béla rájött nyomozása során: a bűnjelek saját magához vezetnek. Tényfeltárás, dokumentumok, részletek és információk egy elveszett hangfelvételről a DRÓTon!

Hamvas Béla és a politika

Thiel Katalin eperjesi előadása + VIDEÓ

Hamvas Béla válsághoz fűződő viszonya, markáns politikaellenessége egyrészt az átélt krízis-élményekből, a személyi szabadságot semmibe vevő korabeli intézkedésekből, a diktatúra hatalmi túlkapásaiból vezethető le, másrészt a mindezek nyomán kialakuló bölcseleti alapállásából, az életről és a létezésről vallott nézeteiből. 

Tudom, hogy nagyon kevesen fognak megérteni. Tudom, hogy még kevesebben fogják elfogadni mindazt, amit most mondani fogok, éppen ezért igyekszem Hamvas írásaiból, naplóiból és leveleiből gondolataimat alátámasztani. - Hamvas Béla szülővárosában, születésének 120-dik évfordulója alkalmából rendezett eperjesi konferencián tartott előadás esszé változatát olvashatjátoka DRÓTon.
 

Hamvas Béla szerint a regényforma a legmegfelelőbb az időszemlélet és a morálfelfogás közötti összefüggések bemutatására. Ez az oka, hogy megírta fő művét, a Karnevált, amelybe belesűrítette minden filozofikus gondolatát, s amelynek eredetileg az „Egyetlen pillanat” címet szerette volna adni. 

Hamvas Béla 120 éve született. Ez alkalommal Hamvas-hetet tartunk a DRÓTon és új és korábbi Hamvassal kapcsolatos írásainkat tesszük közzé lapunkon. Elsőként Thiel Katalin esszéjét olvashatjátok, amely az idő problematikáját járja körbe Hamvas Béla Karnevál című regényében.

Hamvas kontra Lukács, avagy mi a művészet?

Ez a történet tehát máig hat és tart. A lényeg a szemlélet-különbség, amely Hamvas és Lukács személye és filozófiája között feszül(t). - Lukács György szobrát elbontják a budapesti Szent István parkból. A Fővárosi Közgyűlés döntése nagy vitát váltott ki, ennek a vitának apropójából közöljük újra Weiner Sennyey Tibor alábbi esszéjét, amely a szerző 2015-ben megjelent kötetében Az elveszett királyságban publikált elsőként. 

Bevezetés Hamvas Béla világába

Nem, ez nem kurzuscím valamelyik egyetemen és nem is tankönyv. Csak egy cikk címe, ami a Hamvasról készült filmről és könyvről szól, és amit érdemes elolvasni és megnézni. MOST!

Hamvas egész életműve a létrontás ellen lép fel... - mondta Thiel Katalin

...épp az emberszeretet jegyében. Megtanít bennünket az evangéliumi emberszeretet nehéz kötelességére. Írásaiban újra és újra kitér a létrontás legkülönfélébb formái ellen, épp ez alapozza meg a hamvasi emberszeretet tartalmát. - mondta Thiel Katalin, akinek a DRÓTon most elolvashatjátok a 2016. november 12-én, a Hamvas Béla emléknapon, Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjánál elmondott teljes beszédét.

Hamvas és 1956

+ VIDEÓ

Hamvas, amikor azt mondja, hogy nem lehet semmit sem hárítani, az annyit jelent, hogy nem lehet semmit sem hárítani. Amikor azt mondja, hogy lealjasodás volt, akkor az azt jelenteni, hogy lealjasodás volt. Ilyen egyszerű ez. És amikor arra utal, hogy a magyarok még egy győztes forradalmat is képesek lettek volna elrontani, akkor az azt jelenti, amit mond, gondoljunk csak arra, hogy miben élünk most, 2016-ban? És erről nem tehet senki más, csak mi. - Weiner Sennyey Tibor Hamvas és 1956 című beszéde elhangzott a Hamvas Béla emléknapon, 2016. november 12-én, a szentendrei Városháza dísztermében, és most a DRÓTon teljes egészében olvashatjátok és nézhetitek meg videónkon. 

Hamvas háza

+ videó és esszé

Tudtam a házról. Hallottam róla ezt-azt, innen-onnan. Ez az a ház, ahol a Karnevált és a Gyümölcsórát írta, ahol kertészkedett, ahol a legszebb jegyzeteit készítette. 

Hamvas és a politika

Minden irodalmi tett politikai tett, de nagyon kevés politikai tett irodalmi. Talán ez volt az a gondolat, ami visszatartott attól, hogy mindazt, ami most következik leírjam. 

...két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól. - Milyen volt Hamvas Béla viszonya a nőkhöz? Mi a helyzet az indiszkrécióval az irodalom és történet írásban, és hogyan jön képbe már megint az a fránya filológia? És végül: miért nehéz minderről nem szatírát írni? 

 
Weöres Sándor és Hamvas Béla a XX. századi magyar irodalom talán legfontosabb és éppen ezért legproblematikusabb figurái. Problematikusak, mert nem biztos, hogy igazán értik és igazán ismerik alkotásaikat, szemléletüket, szellemüket. 
 
...az van, hogy itt mindenki jobban tudja, jobban ért hozzá, már megmondta előre, mégsem tesz senki semmit, vagy ha valaki tesz valamit, akkor jobb lett volna, ha inkább mégsem tesz semmit, mert egészen biztosan mellé üt a szegnek, vagy olyan folyamatokat indít be, amelyeket jobb lett volna inkább elkerülni. Mondhatnám, hogy a magyarság kritikája ez a regény, de az igazság az, hogy az egész emberiségé. – 2015 nyarán jelent meg Hamvas Béla 1928-ban írott regénye, az Ördöngösök. A könyvről Weiner Sennyey Tibor ajánlóját olvashatjátok a DRÓTon.
 
Úgy tűnik a fiatal Békássy legalább annyira szerette a bort, mint a középkorú Hamvas. Ahelyett, hogy most sorban végigmondanám, amit mindenki tud, hogy mennyire fontos volt a görögség Békássynak és Hamvasnak egyaránt, azt javaslom, hogy hajoljunk kicsit közelebb Békássy Bacchusához, töltsünk egy pohár bort és olvassuk lelkesen és szorosan, mert az sokkal többet elmond a bor poétikájáról, mintha még többet mesélnék mindennek a hátteréről. - a DRÓTon most elolvashatjátok Weiner Sennyey Tibor előadását, amit a százhalombattai Hamvas Béla Könyvtárban egy borkóstolón tartott, 2016 december 2-án.

HAMVAS kapcsán a DRÓTon

Hamvas, a köcsög

Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett.


Hamvas tollhegye

Ki tudja, nem arról szól-e itt minden, hogy épp a legjobbaknak kell eltűnni nyomtalanul." - 118 éve született Hamvas Béla (1897. március 23 – 1968. november 7.) író, filozófus, esztéta. A DRÓTon írtunk Hamvas és Lukács vitájáról,  Weöres Sándor és Hamvas Béla barátságáról és levelezéséről és arról is, hogyan változott Hamvas köcsöggé, de most - Hamvas születésnapja alkalmából - Danyi Zoltán jegyzetét közöljük Hamvas Béla különleges tollhegyeiről a DRÓTon


Az irodalom nem háború, hanem művészet - válasz a Magyar Hüperiónban megjelent levélre

Lehet mégis többről van itt szó, mint Hamvas Béla életművének értelmezéséről. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy itt vajon nem a XXI. századi magyar szellemiségről van szó? Nem arról van-e szó, hogy elkövetjük-e hamarosan ugyanazokat a hibákat, melyeket kevesebb derűvel megáldott elődeink? Nem arról van-e szó, hogy még súlyosabb jövő előtt állunk, mint gondoltuk? 


Tillmann J. A.: Hamvas és a lápvilág

Hamvas még nem Evola, mint ahogy a lápvilág sem az ő sara. 


Hamvas Jobbikos énje, avagy a nettó történelemhamisítás

Úgy látszik, hogy az elhülyülés könnyed és bájos pillanata volt midőn Hamvasról köcsögöt formáztak, ahhoz képest, ami most következik. Mi jön most? Hamvas Béla életművének politikai okokból való teljes lenyúlása és félreértése. Jobbról is, balról is. Így is, úgy is.

 

 

 

 

  • Csillagszálló
  • Formanek Csaba
  • Hamvas Béla
  • Nem mind arany
  • ami réz
  • színház
  • Művészet