Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Mi a helyzet a Városligettel? :: Összefoglaló interjú Proics Lillával

Tényleg rendőrállamban élünk? Mi van akkor, amikor a belső érzéked azt mondja, hogy a hatályos törvények nem igazságosak? Milyen egy ligetvédő aktivista?
Halász Balázs beszélgetése Proics Lilla ligetvédő aktivistával, színikritikussal, tornatanárral a DRÓTon.

Mi a helyzet a Városligettel?

Összefoglaló interjú Proics Lillával


Halász Balázs: Miért harcolsz a Liget projekt ellen, mi a baj vele? El tudod mondani úgy, hogy az is megértse, aki nem mélyedt még el a témában?

*A dzsentrifikáció a modern nagyváros fejlődésével, változásával kapcsolatos szociológiai jelenség, a felértékelődött belvárosi területek lakosságának kicserélődése. A fogalom tényleges tartalma eltérhet a meghatározó társadalmi környezet és jelentős, a városfejlődésre hatással levő állami intézkedések igen eltérő súlya függvényében. (...) Magyarországon és Közép–Európában az 1990-es rendszerváltások társadalmi–gazdasági átalakulása hozta létre azt a környezetet, ami a ma dzsentrifikációként körülírható jelenséget felerősítette. Tipikus hazai példa Budapesten a 2010-es évek közepétől, a válsági pangás elmúltával az ingatlanpiacon beindult albérletárak drasztikus növekedésének következményeként, az alacsonyabb szociális-társadalmi osztályok kiszorulása a belvárosi kerületekből. (Forrás Wikipedia

Proics Lilla: Megpróbálom. Engem elsősorban a dzsentrifikációval* szembeni ellenérzés mozgatott meg, az amit a például a 8. kerületben látunk évek óta. Egyes városrészeket ingatlan befektetők és a gazdasági elit „vállalkozóinak” érdekei szerint átalakítanak, ennek következtében pedig lecserélik a lakosságát tehetősebbre. Lényegében

az adott városrészből kiszorítják az addig ott élő bérlőket és tulajdonosokat.

Ha minden a tervek szerint halad, a Liget környékén lakó emberek többsége hosszú távon nem tud megmaradni a saját vagy bérelt lakásában, és ha ők onnan kiszorulnak, soha többet annyira jó pozícióban nem lesznek ebben a városban, életlehetőségeik drasztikusan romlanak, ami igazságtalan.

HB: Akkor, ha jól értem, nincs semmi bajod önmagával projekttel, csak a közvetett hatása az, ami neked nem tetszik, hogy eltakarítják onnan a kevésbé tehetős lakosságot, ami téged felháborít?

PL: Nyilván nemcsak ez a bajom, hiszen ebben a városban sok nagyvároshoz képest jóval kevesebb az zöldfelület. Meg lehet nézni, rengeteg statisztika, írás, jelent meg erről, csak az építészfórumon van 169 cikk – közlemény, beszámoló és vitairat. Az írásokat nagyjából követve nekem egyértelmű, hogy nem a zöld terület rovására kell múzeumi negyedet létesíteni a Ligetben.

Budapestnek ezen a részén – és ez egy nagyon nagy terület - ez az egyetlen lehetősége az embereknek, hogy zöldbe legyenek.

A környéken bérházakban laknak az emberek, és nincsen kertjük. Ezeknek az embereknek tök fontos, hogy ott egy valódi közpark legyen.


HB: A Liget-projekt képviselői azt állítják, hogy egyáltalán nem fog csökkenni a zöldterület.

PL: Igen, ezt állítják, de ez nem igaz. A zöld felület papíron valóban nem csökken, de ez azt jelenti, hogy az épületek tetején, meg különböző új területeken létesített új ültetésű felületek keletkeznek, melyek nem egyenértékűek a régi fák kivágása előtti területekkel. Arról nem is beszélve, hogy a zöldterületbe beleszámolták a tavat is.
A korrekt összehasonlítást amúgy is szinte lehetetlenné teszi, hogy ha most felmegyünk a honlapjukra, mást látunk, mint két héttel ezelőtt. Folyamatosan változtatják a látványterveket, az márpedig államtitkári szinten is elhangzott (az immár néhai Dagály kapcsán), hogy a látványterveknek kevés közük van ahhoz, hogy később mi valósul meg.

HB: Egy kívülálló, nem szakértő átlagember hogy döntse el, hogy a te és más ligetvédők állítása az igaz, akik azt mondják, hogy csökkeni fog a zöldterület, vagy azoknak higgyen, akik azt állítják, hogy nem csökken a zöldterület?

PL: Nehéz dolga van. Azt javaslom, olvassa Garay Klára blogját, aki évtizedek óta a Ligettel foglalkozik, elkötelezetten és közérthetően. Egy átlag kívülálló a Liget Zrt-nek a hangját hallja meg, mert ők kommunikációra, reklámokra rengeteget költenek. Profin kommunikálják az egészet, én ezzel szemben most egy bloggerre hivatkozom.

HB: Mi a helyzet az ehhez értő szakemberekkel, hány szakember sorakozott fel a ligetvédők mögé?

PL: Kevés.

HB: Miért kevés?

PL: Mert a rendszer úgy épül fel, hogy sokan vannak függő viszonyban az állammal. Nem akarom kritika nélkül azzal vádolni őket, hogy kollaboránsok, tudom, vannak építész stúdiók, kertépítők, akik igyekeznek úgy együttműködni, hogy a legkevésbé rossz megoldást találják meg. De az azért egyértelmű, hogy nem állnak ki a ligetvédők mellett. Az Építész Kamara, mint szakmai gyűjtő szervezet sem állt ki hangosan, pedig ez nagyon fontos lett volna.

HB: És ők miért nem állnak ki hangosan?

PL: Azért, mert elvtelenek, megalkuvók. Ezzel egyébként a saját szakmájukat értékelik le.

HB: Tehát akkor tényként ki lehet jelenteni, hogy a szakértők többsége a projekt mellett áll?

PL: Igen, vagy hallgat.

HB: A kevesek között, akik a Liget-projektet ellenzik, van olyan, aki általánosan elismert szakember, akit fel lehet mutatni, hogy ő legalább?

PL: Igen van, Bardóczi Sándor tájépítész, ő rengeteget ír és nyilatkozik is az ügyben. (Egyik összefoglaló írása itt érhető el.)

HB: Tételezzük fel, hogy minden ilyen bizonytalanság ellenére vannak nagyon sokan ma Magyarországon, Budapesten, akik úgy vélik, hogy a Liget-projekt nagyon nem jó.

PL: Volt erről több felmérés is, és a budapesti lakosok 70-80% ellenezte a Liget projektet.

HB: Tehát akkor minden propaganda ellenére többségben vannak azok, aki ellenzik a projektet, ugyanakkor vagy nem háborodnak fel az emberek, vagy ha felháborodnak, nem nagyon tiltakoznak. Mit gondolsz erről? Hogyan lehet ez? Mert ugye ti, ligetvédők „csak” egy kis csapat vagytok? Hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy az emberek túlnyomó többsége ellenzi a Liget projektet, de odáig még sem jut el, hogy láthatóan tiltakozzon ellene, pláne tegyen ellene?

PL: Úgy látom,

Magyarországon évek óta mindinkább beszorítják az embereket abba, hogy ne fogalmazzák meg a véleményüket.

Például több közintézmény munkatársaitól hallottam, utasításuk van arra, hogy mint magánember mit csinálhatnak a Facebookon és mit nem. Ezen kívül is sok munkahelyen kimondott vagy kimondatlan elvárás, hogy ne hangoztass „politikai” véleményt. Megtörtént már nem egyszer, hogy valakit elbocsátottak Facebookon kifejtett álláspontja miatt. Alighanem sokan félnek – és ezek alapján joggal.

HB: Az embereknek csak egy kisebb része dolgozik állami, vagy állam által irányított munkahelyeken. Mi van a többiekkel, akik az igazi piacról élő magáncégeknél dolgoznak?

PL: Apátia, passzivitás van, aminek biztosan komoly oka lehet, de ehhez nem értek.

HB: Személyesen mit tapasztalsz, mit mondanak neked az ismerőseid, barátaid, kollegáid, ha ez a téma szóba kerül?

PL: Leginkább elfordítják a fejüket. Azok az emberek, akiket ismerek, középosztálybeliek, akik még jól élnek. Lefoglalja őket a saját státusuk megtartása.

HB: Féltik a státusukat? Félnek? Vagy egyszerűen csak közömbösek?

PL: Azt hiszem, ilyen értelemben nem félelemről van szó, inkább közömbösek.

HB: A társaid és te mindenképpen egy törpe kisebbségbe tartoztok a társadalmon belül. Ti hajlandóak vagytok tettekkel is jelezni azt, hogy nem értetek egyet a Liget-projekttel, nem is egyszer, hanem sokszor, folyamatosan. Mi az benned, ami más, a többiekhez képest? Miért áldozod az energiádat tiltakozásra, és még vállalod akár azt is, hogy emiatt büntető eljárásokat kezdeményeznek ellened?

PL: Nem tudom, valószínűleg, ahogy a többieknek is, nekem is a személyiségemből fakad.

HB: Mert milyen a személyiséged?

PL: Kritikus. Valószínűleg az iskoláskori olvasmányaimban kereshetőek ennek oka.

HB: Miért, például miit olvastál?

PL: Az Antigonét.

HB: Az Antigonét?

PL: Kötelező volt. Azt hiszem, eredendően az anyai terror ellen lázadtam. Alighanem az tanított meg.

HB: Tehát, akkor a recept az, hogy terrorban kell tartani a gyerekeket és akkor előbb-utóbb ligetvédők lesznek?

PL: Hát, nem, mert a legtöbb ember nem megy szembe a terrorral, pl. a húgom is más utat választott.

HB: És hogy folytatódott a lázadó karriered?

PL: A gimnáziumot már igazgatói intővel fejeztem be, de azért nem voltam egy extrém gyerek, bár sok felforgató olvasmányom volt. Na, meg kaposváriként ott volt a Színház, ami a nagy korszakát élte, amire ugye, azt szokták mondani, hogy politikai volt. Ezért is lettem színikritikus: hogy sokat járhassak színházba.

HB: Ugorjunk vissza a jelenlegi lázadó tevékenységedhez: úgy tudom, büntető eljárások folynak ellened. Mesélnél erről?  Mert ugye, ez már nem tréfadolog?

KAPCSOLÓDÓK a DRÓTon

2017 során kiderült, hogy  mégsem olyan lesz a VÁROSLIGETet, mint ahogy ígérték. Eredménytelennek nyilvánították a Ligetbe szánt Magyar Zene Házára kiírt kivitelezői közbeszerzést. Azóta az is világossá vált, az árak annyira elszálltak, hogy az épület áttervezésére lesz szükség. Sághi Attila a Városliget ZRT műszaki igazgatója pénteken nyilatkozott az M1 Ma reggel című adásának. A fakivágásokról, a kivezényelt kopasz kidobó-emberekrőlművészek tiltakozásáról, vagy a Ligetvédők 12 pontjáról nem esett szó.

PL: Most kilencen vagyunk egy csoportos garázdasági per kezdetén, ügyünket a bizonyítékokkal a rendőrség már átadta az ügyészségnek, és majd lesz egy bírósági tárgyalás valamikor. Egy 2016 nyár közepi esetről van szó. A régi Kertemben egy kerítéssel körbe zárt területet foglalták el a ligetvédők. Voltak, akik folyamatosan ott bent ügyeletet tartottak, ott is laktak. A rendőrség aznap reggel erőszakkal kitette őket úgy, hogy a holmijuk bent maradt, aztán néhány órán belül átadta a területet egy biztonsági cégnek. Napközben egyre inkább fokozódott a hangulat, mert elkezdtek a kerítésre OBS lapokat rakni, hogy belátni se lehessen. Akkor valamiért erősen működtek a Facebookon a kommunikációs csatornák, illetve az ellenzéki sajtó sem volt rest, és több száz ember kijött estére. Hirtelen szerveződött egy tömeggyűlés-szerűség, ahol többek felszólaltak és zenéltek.
Napközben több ízben próbálkoztunk azzal a kéréssel, hogy a biztonságiak adják ki a holminkat, aztán valaki kihívta a rendőrséget. Amikor megérkeztek, akkor velük próbáltunk valamire jutni, hogy engedjenek be a cuccokért, meg egyáltalán milyen eljárás az, hogy átadják egy cégnek a feladataikat. De akkor már elég sokan voltunk dühösek, hogy semmi nem történik ez ügyben, úgyhogy este nekiindultunk, hogy bemenjünk a cuccokért.

HB: Tehát akkor betörtetek.

PL: Igen.

HB: Tisztába voltál vele, hogy ez garázdaságnak minősülhet?

PL: Nem. Nem voltunk garázdák.

HB: Nem is fordult meg a fejedben, hogy itt bármiféle törvénysértés foroghat fenn?

PL: Akkor még javában folyt a vita, hogy milyen alapon adta át a rendőrség a biztonságiaknak a területet, úgyhogy az újra kiérkező rendőrség akkor még nem védte azt, de kivonultak intézkedni, és TEK-esek is érkeztek. Nagyon sok rendőr volt ott. De már előtte egy héttel is volt egyszer egy megmozdulás a Közlekedési Múzeumnál, akkor is nagyon sok rendőr volt, és akkor szabálysértést kaptam. Ennél az esetnél is azt gondoltam, hogy amit csinálunk, annak maximum ugyanilyen következménye lehet. És mondom, a mai napig sem gondolom azt, hogy ez csoportos garázdaság lett volna. Ez tényleg egy speciális helyzet volt, mert a rendőrségtől nagyon sokszori kérésre sem kaptunk segítséget.

HB: A biztonsági céggel szemben?

PL: Igen.

HB: Érezted, hogy esetleg ebből lehet valamilyen probléma, pl. szabálysértés, de akkor ugye, kell lenni egy olyan megfontolásnak a háttérben, hogy valami miatt ez elfogadható vagy lehetséges vagy egyenesen szükséges, mert – most egy kicsit a szádba adom – más lehetőség nincs arra, hogy az igazadat kifejtsed, vagy valami változás történjen?

PL: Igen, ez egy erkölcsi döntés volt. Egyáltalán nem találtunk más eszközt, márpedig tudom, hogy próbáltam, gondolkodtam ezen, de amikor beláttam, hogy a rendőrség itt úgyse fog tenni semmit, akkor tényleg nem volt más, mint kimondani:
nem a hatályos törvények állnak legfelül, hanem a belső érzéked, hogy mi az igazságos, az hogy egyszer csak tudod, ebben a helyzetben tenni kell.

HB: Úgy érzed, nem tudod érvényesíteni az igazságot a jogon keresztül?

PL: Úgy. Minél több ügybe kerülök bele, ahol különböző dolgokat kell végigcsinálni, panaszt benyújtani, fellebbezni, a rendőrségre meghallgatásra járni, egyre inkább az alakult ki bennem, hogy a jog és a törvényesség az messze van az igazságosságtól.

HB: A ligetvédők próbálták korábban vagy bármikor jogi úton támadni a Liget-projektet?

PL: Tudtommal igen. Például a Levegő Munkacsoport.

HB: És azok teljesen sikertelenek voltak?

PL: Igen, hiszen hoztak egy Liget-törvényt, amivel lényegében az összes hatósági kontroll alól kivonták a projektet.

HB: A Liget Zrt bármit csinálhat, és senki nem szólhat bele?

PL: A gyakorlatban úgy néz ki, igen.

HB: A magyar jogrend, lehetővé teszi, hogy egy céget kivonjanak mindenféle létező törvény alól?

PL: Én nem vagyok jogász, de az még nekem is világos, hogy egy ilyen helyzet az nem reális, de egy megszavazott törvénnyel szemben nem lehet mit tenni.

HB: Véleményetek szerint alkotmányellenes eleve ez a Liget törvény?

PL: Véleményünk szerint igen.

HB: Visszakanyarodva a te konkrét tapasztalataidhoz, igaz az az állítás, hogy a rendőrök rendszeresen szemet hunytak a biztonsági őrök viselkedése fölött, amikor erőszakot alkalmaztak?

PL: Persze. De arról az esetről, amiről beszéltem, és ami miatt Bíróság elé fogunk állni, ott nemcsak a biztonsági cég használt erőszakot (nem az egyetlen voltam a ligetvédők közül, aki a Baleseti Intézetben fejezte be az éjszakát, és nekem mázlim volt, mert egy kisebb zúzódással úsztam meg, de volt közülünk, akit meg kellett operálni), hanem még a rendőrséget is irányította, a szemünk láttára utasítgatta. Vannak erről felvételeink.

HB: Annak idején én is láttam a hang és képfelvételeket erről. Ebből lett valami? Lett következménye?

PL: Egyelőre semmi.

HB: Valaki tett ez ügyben valami lépést?

PL: A biztonsági cég ellenünk kezdeményezett eljárást, hogy mi bántalmaztunk biztonsági őröket.

HB: Ki mered jelenteni, hogy a rendőrök elfogultan dolgoznak, vannak jelen az ilyen szituációkban?

PL: Sajnos, igen. Attól függetlenül, hogy a rendőrök parancsot hajtanak végre, többször tapasztaltam apró gesztusokban a nemtetszésüket azzal kapcsolatban, amit éppen csináltak, és az intézkedéseikben jellemzően emberségesek voltak. Nagyon ritkán voltak kifejezetten durvák. Ennek lehet még egy olyan praktikus oka is, hogy a rendőrség elutasította azokat a kezdeményezéseket, hogy szakértők megismertessék velük az erőszakmentes ellenállás módszereit, ehelyett harcászati jellegű képzéseket kapnak.  Persze előfordult az is nyáron – ami nem ezzel függött össze –, hogy elfordultak, ne lássák azt, hogy éppen rugdalnak minket a biztonsági őrök…

HB: Ez azért elég súlyos.

PL: Igen, az egy súlyosabb eset volt. A rendőrség értelemszerűen teljesen önállótlan, a kormány érdekeinek kritikátlan és azonnali végrehajtója. Ha bárhol bármilyen állampolgári aktivitás van, ami nem a hatalom érdekeit szolgálja, azt a rendőrség azonnal elintézi, jogszabályokkal felvértezve. Rendőrsége nem a magyar állampolgároknak van, hanem a hatalomnak.

HB: Nem tartják be a törvényeket?

PL: Ráadásul nagyon sokszor a rendelkezésükre álló törvényeket sem tartják be. Liget ügyben a legtöbbször a véleménynyilvánítási jogunkat nem biztosították. Ezt a rendőröknek kellett volna biztosítaniuk.

HB: Meg kellett volna védeniük titeket a biztonsági emberektől?

PL: Igen, például, vagy nem a magáncégek munkavégzését kellett volna biztosítaniuk sorfallal – amivel már tényleg hülyét is csináltak magukból.

HB: Milyen országnak tartod azt, ahol mindezek megtörténhetnek?

PL: Ilyen értelemben ez egy rendőrállam. A rendőrség kiszolgálja a hatalmat anélkül, hogy az én jogaimat biztosítaná.

HB: És más szervek vagy intézmények nem tudják ezt ellensúlyozni?

PL: A Polt Péter féle ügyészségről köztudott, hogyan működik.

HB: A Bíróságot sem érzed függetlennek?

PL: Nyilván vannak még független bírók, de az, hogy ki kapja az ügyeket, az irányított lett, illetve vannak a hatalom iránt nyíltan elkötelezett, szakmailag inkompetenssé vált bírók.

HB: És akkor ez a rendőrállam azt jelenti, hogy itt a polgárok vagy alattvalók – vagy nem tudom, minek kell neveznünk – teljes kiszolgáltatottságban vannak a hatalommal szemben? Semmilyen fórum nem védi az embereket?

PL: Még vannak ellenzéki újságok, tüntetések, demonstrációk, bizonyos esetekben még működik a jogorvoslat is, de ez a diktatúra fokozatosan alakul, ügyesen, türelmesen építi magát.

HB: Úgy érzed, hogy itt már a kocka el van vetve, és benne vagyunk egy rendőrállamban, ami normális békés úton egy visszafordíthatatlan folyamat?

PL: Pesszimistább napjaimon azt érzem, hogy igen, visszafordíthatatlan.

HB: És a mai napod milyen?

PL: Ez jó! De az a nap, amikor 38 fát kivágtak, az végtelenül elkeserítő volt. A 38 fát 28 perc alatt kivágták.

HB: Akkor nagyon magad alatt voltál?

PL: Iszonyú elkeserítő volt azt realizálni, az hogy a Liget Zrt megtanulta, hogy mi mit tudunk csinálni, és azt kivédve, úgy tervezte meg az egészet. Fél órán belül csak az a néhány őrült ligetvédő van ott, aki ugye, tök hideg, szar idő, szakadó eső, a reggeli nulla fok ellenére állandóan ott van. Ők elkezdték értesíteni azokat, akiket szoktak. Én fél óra alatt érek oda, addigra végeztek a fákkal. Az már melléke is, hogy a munkavédelmi előírások szerint szakadó esőben nem szabad fát vágni.

HB: Optimista napjaidon nem vagy teljesen reményvesztett? Miben bízol?

PL: Nem tudom, biztos nagy hiba lehet az újra támadó optimizmusom, a remény, hogy hátha valami összeáll abból, hogy sokak érdeke áll szemben kevesekével. Tudom, hogy sok embernek az ellenszenve kíséri ennek a hatalomnak a működését, és bármiből lehet bármi…

HB: Mesélj röviden magadról, említetted már, hogy színikritikus lettél, de mivel foglalkozol még? Milyen háttérrel rendelkezel?

PL: Iskolában tanítok, tornatanár vagyok. Este színikritikus vagyok napközben meg tornatanár. Szeretem ezt a kettősséget, de nagyon fárasztó is.


HB: Harmadik állásod a forradalmár?

PL: Nem, nem én vagyok a forradalmár, azok a forradalmárok, akik ott kint vannak a Ligetben, az a néhány ember.

HB: Mit üzensz azoknak, akikben szintén ég vagy pislákol az optimizmus lángja, hogy lehet tenni ezért az országért, a városért, a Ligetért. Mit csináljanak azok, akik felteszik a kérdést maguknak, hogy oké, a helyzet nem rózsás, de mit tudok én személyesen tenni, hogy javuljon a helyzet?

PL: Keressenek olyan dolgot, amihez van valamilyen személyes kötődésük, vagy olyasmit, ami nagyon bosszantja őket és fogjanak össze másokkal, vagy próbáljanak valami olyan formát kitalálni, amivel azt a kisebb dolgot meg tudják mozdítani, vagy legalább figyelmet felkelteni. Nálunk az iskolában például van egy nyolcadikos fiú, aki a lakóhelyéhez közeli mocsár megmentése érdekében szervezkedni kezdett: felnőtteket keresett meg. Nem tanítom, semmit nem is tudtam róla, de egyszer csak megkeresett, hogy hallotta, mi történik a Ligetben. Micsoda fantasztikus ember és még csak 14 éves!


VÁROSLIGET a DRÓTon

Mégsem olyan lesz a Városliget, mint ahogy ígérték?

Eredménytelennek a Ligetbe szánt Magyar Zene Házára kiírt kivitelezői közbeszerzést. Azóta az is világossá vált, az árak annyira elszálltak, hogy az épület áttervezésére lesz szükség. Sághi Attila a Városliget ZRT műszaki igazgatója pénteken nyilatkozott az M1 Ma reggel című adásának. A fakivágásokról, a kivezényelt kopasz kidobóemberekről, művészek tiltakozásáról, vagy a Ligetvédők 12 pontjáról nem esett szó.

A Ligetvédők 12 pontja

A Ligetvédők 2017 március 14-én közzétették 12 pontjukat. A követeléseket most változtatás nélkül, egyben, a kapcsolódó anyagokat a végén linkelve közöljük a DRÓTon.

200 éve született az első Ligetvédő! + AUDIO

Kimentem a ligetbe újra / Hosszacska távollét után, / Hogy lássam: fűve, berke, útja / Minő hatással lesz reám. - kezdi forradalmi versét a lázadó rasztafári 1877-ben, majd így folytatja: Engem bozótja, gazza nem bánt, / Mert a gyom is természetes; / Nem is szidok tanácsot, kormányt; / Ha útam kissé szemetes...

Művészek a Városligetért + VIDEÓ

Nem volt semmi hőbörgés, semmi botrány, semmi vér. Volt viszont művészet, értelmes beszéd, tiszta szavak, és sok nyugodt és tisztes polgár a Liget Művészeti Pikniken, a Városligetben 2016. július 31-én, vasárnap, ahol számos magyar alkotó a fák kivágása és a Liget megmaradása érdekében. Videónkban Kiss Judit Ágnes költőnővel beszélgettünk arról, hogy mégis mit akarnak a művészek a Városligetben. Ezt osszátok, ne a propagandát.

Sétáló fák

Mai hír, hogy állítólag „nem fognak több fát kivágni a Ligetben”, hanem majd átültetik őket, vagy ami még ennél is valószínűbb: megkérik őket, hogy álljanak odébb, s a fák majd szépen elsétálnak. Valószínűleg. Vagy mégsem?

Hermann Hesse: A fák

Számomra mindig is a fák voltak a leghatásosabb prédikátorok. Tisztelem őket, ha nemzetségben, családban élnek az erdőkben, ligetekben. (...) Aki megtanulta meghallgatni a fákat, többé nem sóvárog arra, hogy fa legyen. Semmi más nem akar lenni, csakis az, ami. Ez a haza. Ez a boldogság. - Radics Viktória fordításában olvashatjátok Hermann Hesse különösen aktuális írását.

Ők a Ligetvédők

Kik azok a Ligetvédők? Mit akarnak? Miért veszélyesek? Miért félelmetesek? A leleplező videóból kiderül. + VIDEÓ

Tarkopasz

Taroljuk le a fákat, virágokat, bokrokat. Taroljunk le mindenkit, aki más, mást akar. Legyünk egyformák, gyűlöljünk mindenkit, szeressük a királyt. Féljünk és rettegjünk mindentől, ami más mint mi, aki mást akar, aki máshogyan beszél, ír, gondolkodik. Egyáltalán: gondolkodik.


PAKS2

Atommagyar

2014. december 9-én aláírták a paksi bővítésről szóló szerződést. Most akkor a piros vagy a zöld gombot nyomjunk? 

Paks aláírva, unokáink eladósítva - GREENINFO

Az elmúlt 25 év messze legnagyobb korrupciós lehetősége. Sumákban írták alá ma az oroszokkal a paksi bővítés 3 megvalósítási szerződését. Aláírók: a Lázár Jánoshoz tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. és az orosz Joint-Stock Company Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt. Mivel a Pakson létesítendő 2 új, egyenként 1200 megawattos atomerőművi blokkra vonatkozó megállapodást nem a 2 állam kötötte, ezért a szerződés részleteit – a magánjogra hivatkozva – nem hozzák nyilvánosságra.


MAKE AMERICA GREAT AGAIN

Standing Rock elesett + VIDEÓ

2017. február 22-én felszámolták az amerikai Standing Rocknál tiltakozók táborát. Néhány százan énekelve, dobolva, gyalog vonultak el, mások szembeszálltak a rendőri túlerővel - őket egytől-egyig letartóztatták. A távozó őslakosok - egy indián rituálénak megfelelően - felgyújtották a hátrahagyott sátraikat. Győzött Trump és az olajvállalatok, súlyos vereséget szenvedtek az őslakosok, a környezetvédők és a Föld, amin élünk. Az utolsó videó, amit feltöltöttek a helyszínről mindent elmond.

Nők az életért! + Standing Rock a nagy összecsapás előtt + VIDEÓ

48 órájuk van a Standing Rock rezervátum táborában a Dakota kőolajvezeték ellen tüntetőknek, hogy elhagyják a terepet, mert szerdán - Trump elnöki döntésének következményében - rendőrök és a fegyveres erők fogják felszámolni a tábort több híresztelés szerint is. A tüntetők egy videóüzenetben foglalták össze, hogy mi a helyzet és miért nem távoznak.

Mégis megépül a Dakota kőolajvezeték!? + VIDEÓ

Milyen környezetvédelem? Milyen őslakosok? Mégsem győztek az amerikai őslakosok, miután győzött Donald Trump. Az alábbi felvételen megnézhetitek, hogyan írta alá az amerikai elnök a Dakota rezervátumon keresztülvezető csővezetékről szóló engedélyt. Make America Great Again sorozatunk legújabb része. 

Győztek az amerikai őslakosok!?

Ma reggel a Standing Rock rezervátumban és világszerte az a hír terjedt el, hogy LEÁLLÍTJÁK A VEZETÉK JELENLEGI ÉPÍTÉSÉT, és semmiképpen sem a folyó alatt és az amerikai őslakosok szent földjén keresztül fogják folytatni. Sokan úgy értékelik a helyzetet, hogy egy csatát megnyertek, de a háborút még nem.

A világ szeme Standing Rockon + VIDEÓ

Íme a videó, ami gyönyörűen és mindenki számára elmagyarázza, hogy mi is történik - és miért pontosan éppen most - a Standing Rock indián rezervátumban. Add tovább, hogy mindenki megértse! 2016 november 26-án világszerte emberek milliói állnak majd ki harminc perc csenddel és harminc perc imával a vízért, a földért és az életért az amerikai őslakosok mellett.  

Győriek álltak ki az észak-amerikai Standing Rock őslakosaiért. A győri Reflex környezetvédő szervezet videóján Lajtmann Csaba mellett, Szarka Fedor Guido is látható, aki a DRÓTon megjelent írásunkat olvasta fel a tüntetésen.
 
Van olyan tüntetés Magyarországon, ahol együtt és egy cél érdekében jelenik meg - sokunk mellett - a Ligetvédők rasztafarija: Gregory G Ras, Akkezdet Phiai rappere: Said, a táltos és sámán körökből ismert: Sólyomfi-Nagy Zoltán, vagy a parapszichológia kutatója: Paulinyi Tamás. És ez a tüntetés az, amikor magyarok az amerikai őslakosokért állnak ki.
 
KORTÁRS ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁN KÖLTÉSZET a DRÓTon
„Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe. - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. 
„Amikor még indián voltam (…) Az előszobában elhalkul a patkócsattogás. / Milliónyian sírnak ereimben. - Mark Turcotte odzsibve indián költő, mesélő Folytatódik című verse.  
„Hé! Indián vagy?” / Bólintottam. / „Hé te! Indián vagy?” - Maurice Kenny mohauk költő Távolsági busszal a montanai Billingsbe című verse.  
„De miben vagyunk bűnösök? / – a véres emlékezetben..."  - Mandy L. Smoker assziniboin-szíú költőnő Egyensúly című verse. 
 
  • Városliget
  • környezetvédelem
  • aktivizmus
  • polgári engedetlenség
  • Liget
  • Szabadság?