Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Dublin

Dedalus és Bloom ereiben soha nem járt igazi vér, Sylvia Plath azonban vérbeli író, vérkomoly és meggyőző, mint mindenki, aki a saját nevében beszél. Uri Asaf Színekben vágyom című sorozatának kilencedik részének két rövid írása a DRÓTon.

Uri Asaf
SZÍNEKRE VÁGYOM (9)

Dublin

A lejtőn felfelé jövet, füstöl a kabátujjam: jön a kürtőből a saját melegem. Melegen tartom magam, ez nem kevés. Két kabátujj, két kémény, télben a tavasz. Alattam Dublin, ahol még soha nem jártam, csak Joyce kezéből ismerek pár illetést, nevezetesen Szent Patrick háromlevelű lóheréjét, a csupazöld szentháromságot. Régóta olyan az életem, mintha könyvek szültek volna. Írásból áll minden emlékem. Ma is, a kagylók kórusa nem tűnik személyes élménynek, minden szava közhely, hamisság. Önámítás, de könyvből jön. Menet közben csukva tartom a szemem. A szavak, találomra elém kerülő kagylók, melyek szájként nyílnak és csukódnak a Liffey partján, saját magukat ismételve. Tétova kagylók, ott találom, ahová az Atlanti szél fújta őket, szárazföldi, reggeli kagylók. Mindegyik kagylófürt szóvarázs, beszédhiba nélkül, ír akcentussal. Ilyenek az élményeim. Másokban élünk, magunkat ajánljuk társnak a tengeri hordalékhoz, jó esetben halottakhoz társulunk, nincs átütő erőnk újakhoz, újra elmúlt életeket élünk. Az aposztata Bloom kiejtése olyan lehetett, mint a kagylóké. Nehéz testén túl szűk ruhát viselt a Joyce-i, örökös erotika elfedésére. A képzelt Bloom előbőrrel, vagy a valóságos Bloom (egykor Virág) előbőr nélkül? Ez végig rejtve marad. Bloom és a nem valóságos Stephen Dedalus sokáig nem találkoztak, nem beszéltek egymással, nem is mentek egymás közelébe. Mindkettőn érezni, hogy ugyancsak a könyvek szülöttei. Héberek, görögök, írek, kocsmajárók, kifogástalan ír akcentussal. Az ital nem ölte ki bennük az irodalmi vénát, amely őket teremtette. Mindkettőjük ambíciói fedik a vágyaimat. Dedalus és Bloom ereiben soha nem járt igazi vér, Sylvia Plath azonban vérbeli író, vérkomoly és meggyőző, mint mindenki, aki a saját nevében beszél.

Joyce helyett, hogy mindenki lássa, mit gondolok, ide másolok néhány sort az Üvegbúra c. könyvből. (Nem merem lefordítani, próbáljátok Ti.)

„I long to permeate the matter of this world, to become anchored to life by laundry and lilacs, daily bread and fried eggs, and a man, the dark-eyed stranger, who eats my food and my body and my love and goes around the world all day and comes back to find solace with me at night. Who will give me a child, that will bring me again to be a member of that race which throws snowballs at me, sensing perhaps the rot at which they strike?”

 

A bachrachi rabbi, Heine elbeszélő költeményéből

A szél nekifeszül az ablaknak, szélrohamok. Ma pogrom-nap van. Mi ennek a jele? A szélcsendben, ahogy kifullad a szélfutam, előjönnek és ellepnek a piros férgek. Soklábú, szárított pirospaprika, rajtam, a padlón, a kórházban. Fakanállal csapkodom, de hiába, majd egyszerre eltűnnek, és újra felzúg a szél. A szemeteskocsi ajtaját szél csapkodja, csodálkozom, hogy látok. Mindenütt lappang, minden repedésben, a tömör falban is, a fában. Vagy szél, vagy rovarinvázió. A zajban.

A veszélyeztetett fajúak kiássák származásuk okiratát, végig mérik magukat egy pillantással és látják magukon a hiányt, (vagy a többletet): és akkor arcon ütik saját magukat. Milyen felelőtlenség a felmenőktől, hogy ilyen komolyan veszik Ábrahám szövetségét, milyen veszélynek teszik ki a gyermeküket. A gyermek attól kezdve, hogy magára ébred, írni tanul. Ez nem a szülők érdeme. Ez egyedül a melámed érdeme. A gyermek kiírja vagy beírja magát valahonnan (valahová), az írás által megérti, hogy ő is része az ősi népnek. Akkor tehát mégsem terhel senkit a szülői felelőtlenség?

Néhány nappal az első El Alamein-i ütközet előtt születtem. Most április van, cseresznyevirágzás, sziromeső. Együtt keressük a nyomokat. A nyomok megbújnak az áporodott levegőben. Átadjuk magunkat a képzelt történetnek. Mondjuk, hogy egy hosszú lánc szemei vagyunk, melyben az egyén nem több, mint puszta láncszem. Az eredet, a forrás ugyanaz, a múzsa is. Egy arc és sok író. Kár, hogy József történetét annyiszor elírták előlem. Gyönyörű történet, azért is akarom. Egy név hallatára megdobban a járatlan szív, borzongást érez. Kezdem akárhol. Nevek, emlékek, elírások. Néhol az élet is hozzáad egy keveset a torzításhoz. Ebből ered a nádas zúgó és andalító polifóniája. Az idők összemosása, igen, az igazi Éden. Az idillt megzavarja az alkalmi, a lábujjhegyen lopakodó, a függöny mögül kacsintó bujálkodás. Vér és mágia. Szabad mozgással nyúlok abba az évszázadba, amelyikbe akarok. Közben képzelt állatokkal játszom. A tanárom az idegen geometria bölcse, tantrát tanít. Csak az a baj, hogy nem hiszek benne, és unom. Olyan ételszagú, olyan kondér ízű. El se merem hinni, hogy a valóság másként hangzott. Az előre tartó történet erőlködik, a fiatal bachrachi rabbi terített asztala alatt vérvád lapul. Úgy mondom, mintha elhinném. El is. Csak azt teszem, amit mások tettek. Tehát a paródia igaz, de mégsem lehet nevetni. Nincs könny. Csak rohanás. A hosszú, éjfekete hajú Énekek Éneke boldogító, és akadályt nem ismer. Mögötte repül a irigy kiméra: Spanyolországból Németországba, majd Budára, és onnan a Dunába. Hol volt, hol nem volt, figyelj csak, micsoda mulatságos kifejlet. Már ötszáz éve katolikus templomba járok, misére, körülmetéletlenül. A pap szőke, én is szőke vagyok. Mégis kölcsönvennék a régi történetből, a régi nevektől, csak hogy otthon legyek. Nem vonatkozik ez senkire. Nincs se bűnöm, se apám.


URI ASAF és a KAFKA KÉPEKBEN a DRÓTon

 
Uri Asaf Kafkáról szóló sorozata huszonnégy részből állt a DRÓTon egy másik Kafkát, egy másfajta irodalom-szemléletet igyekezett bemutatni. A sorozat zárásakor - 2017 márciusában - interjút készítettünk a szerzővel, majd 2017 Karácsonyán kezünkbe vehettük az Új Forrás Könyvek között megjelent Kafka Képekben. A könyv bemutatója 2018. május 11-én volt, a szerzőt és a könyvet Jász Attila és Földényi F. László méltatta a Nyitott Műhelyben. A DRÓTon most tíz percnyi részleteket nézhettek meg a könyvbemutatóból.
 

 
 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem.  - Az apokrifek legkiválóbb ismerője - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik. Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenkilencedik rész

Heinrich Heine egyik hőse, a bachrachi rabbi, a terített asztal alá néz, de arról, amit az asztal alatt lát, vendégeinek egy szót se szól, fiatal feleségével kioson a házból, és lehajózik a Rajnán egy biztonságosabb város felé. A pászka ünnepe veszélyes időszak. Ha menekülésre kerül a sor, a zsidók egy másik fejedelem szárnyai alá kérezkednek, és szó nélkül újra kezdik.  - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszadik rész Az élet az éjszaka és a nappal váltakozása

A jeruzsálemi múzeum feljáró a Nílus istenével üdvözöl, akinek térdén ül a kis Odüsszeusz, mozaikmadarakkal körülvéve. A hatalmas mozaikpadló Bét Seán városából ered, a Jordán völgyében. A mozaikból egyszer életre kelt a zöld kanárimadár és az ablakomba szállt. Majd feltette nekem a kérdést: Milyen régi a mindenség mítosza? - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonegyedik rész - A Nílus istene

Mielőtt a németek bevonultak, az író Max Brod, Kafka barátja és bizalmasa 1938-ban elhagyta Prágát az utolsó vonattal, és a feleségével Palesztinába utazott. Egy nagy bőröndben vele voltak Kafka kiadatlan kéziratai, naplói és levelei, hatalmas kincs, melynek jegyzékét ma sem ismerjük teljes pontossággal. A Kafka végrendelete által megsemmisítésre szánt kéziratok végül biztonságos helyre kerültek. Kafka még a halálos ágyán is a kierlingi kórházban egy kertről álmodott, amit Izrael földjén megművelne, de soha nem hitte, hogy a saját művei lesznek ama távoli kert palántái, az újdonsült kertész, Max Brod kezében- Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonkettedik rész - Kafka végrendelete

Az írók, Kafkával az élen ugyanazt mondják: ne keress történetet! A világban nem történik más, mint az óramutató szerinti váltakozások, napkelte és napnyugta, csillagok közelednek, csillagok távolodnak, sok csend és mozgás, többnyire nézők nélkül. Mit jelent embernek lenni? Felfogni ezt a hallgatást. - Uri Asaf: Kafka képekben - Huszonharmadik rész - Ne keress történetet

Megértem a türelmetlenség okát. Kafka szerint a türelmetlenség az emberi főbűn. - Uri Asaf: Kafka képekben - befejező rész


SZÍNEKRE VÁGYOM

 

Anne Carson és Luther Márton :: Színekre vágyom /8.

A kabbala megértéséhez áldozatot kell hozni. A kabbala a szavak mélyébe lát. A kabbala sebészkéssel halad előre, de mivel sehova nem jut el, valami mindig az útjában áll, és mindig akad egy utolsó vagy utolsó előtti kibogozhatatlan csomó.

A szövetség jele a szivárvány :: Színekre vágyom /7.

Winfried Georg Sebald pókhálót szőtt az emberekből, és pókként, befogta őket. Mi más az ember, mint sorstárs, a pókháló szálán, a háló sarkán?

Kánaán levegője :: Színekre vágyom /6.

Apám, számomra érthetetlen nyelven felolvasta a hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét. Az askenáz hanglejtést, sok „ü” betűvel addig soha nem hallottam. A magyar vidék egykor befogadó és otthonos levegője számunkra már nem létezett. Az életre keltett széder este, Budán, a Németvölgyi úton, megpróbálta feledtetni a korábban szétzilált felhőket, amely a nagyszülők utolsó képét magába zárta.

Volt egy nagybátyám...:: Színekre vágyom /5.

Schwartz Béla, még azután is Sándor Béla maradt, amikor az Új Világba, New Yorkba tette át életét. Egyszer meglátogatott engem a jeruzsálemi otthonomban és megtanított az imaszíj használatára. - Uri Asaf Színekre vágyom című sorozatának ötödik része a DRÓTon.

Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.

Színekre vágyom :: Színekre vágyom /3.

A színekről viszonylag keveset tudunk, érzékelésünk a felületen jár. Derek Jarman a híres filmrendező, a Chroma c. könyvében úgy ír a színekről, mint a vérbeli művész. Annak, aki művész, csak költői módon szabad írni a színekről, és nem úgy, mint Goethe, akit a színek az áltudomány sűrűjébe sodortak (ld. Farbenlehre).

A mocsári ciprus :: Színekre vágyom /2.

A fák is őszülnek, mint az ember. - Uri Asaf Színekre vágyom című új sorozatának második része a DRÓTon.

 A nemzet együtt marad? :: Színekre vágyom /3.

Apám, aki Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfaluban született, feltehetően soha nem hagyja el országát, ha Horthy és Teleki nem írja alá azt a zsidótörvényt 1920. szeptember 24-én. A sorban következő, hasonló rendeleteket és azok következményeit (1939-ben és 1941-ben) apám már nem várta meg. A nemzet akkori vélekedése szerint a zsidó nem testvére a magyarnak, (ld. Keresztény egyházfők felsőházi beszédei a zsidókérdésben, szerk., Fisch Henrik, 1947). A zsidó idegen a nemzet testében, pedig már befogadták és megtűrték, de most megbánták, mert a fejükre nőttek. Az említett rendeletek következtében kifosztották és a halálba kergették őket.
Herakleitosztól tudjuk :: Színekre vágyom /4.

Herakleitosztól tudjuk, (de magunktól is), hogy éjjel különválunk, két álom soha nem keveredhet össze. Te fokozatosan adod fel az ismeretlenségedet. - Uri Asaf Színekre vágyom sorozatának negyedik része a DRÓTon.

 

 

  • Uri Asaf
  • Színekre vágyom