Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Békássy Ferenc: BACCHUS - 1915.

Tölts, fiú, isteni bort,
– Lángban köröttem az ég! –
Tűz aranyozza a port,
Fény a sok venyigét.

 
Békássy Ferenc
 
BACCHUS
(töredék)
1915.
 
 

KAPCSOLÓDÓ

 

Úgy tűnik a fiatal Békássy legalább annyira szerette a bort, mint a középkorú Hamvas. Ahelyett, hogy most sorban végigmondanám, amit mindenki tud, hogy mennyire fontos volt a görögség Békássynak és Hamvasnak egyaránt, azt javaslom, hogy hajoljunk kicsit közelebb Békássy Bacchusához, töltsünk egy pohár bort és olvassuk lelkesen és szorosan, mert az sokkal többet elmond a bor poétikájáról, mintha még többet mesélnék mindennek a hátteréről. - előadás a százhalombattai Hamvas Béla Könyvtárban egy borkostolón, 2016 december 2-án.

1.

 
Tölts, fiú, isteni bort,
– Lángban köröttem az ég! –
Tűz aranyozza a port,
Fény a sok venyigét.
Ím a királyi bíbort
Felvette a lég;
A bús est hiába akar ülni tort
(Ránk szól: elég!)
Színes az ég boltja még.
 
Szőlő lomblevelet
Napsugár hadd aranyozza,
Örömök énekét
Méhe-szárnyain hozza!
Attól boruljon pírba
A messze napnyugat,
A temető száz sírja
Nekünk víg kedvet ad.
Kristály poharam vonja be
Tűzzel a szőlő istene,
Bacchus, te néked áldozom!
Tied a nevető álom mind
Melyet őriz borom.
 
2.
 
Akit örömre
Hívtak az istenek
Édes a könnye
Gyöngy ha pereg
Senki bánatát nem viselem
– Örüljön mind örökre velem.
Hozzám ne jöjjön a könnyeivel,
Övé a bánata, nem veszem el.
Ám hogy örömre bírja dalom
– Tán azért élek – azt akarom!
Jöjjön a nyavalyás, a rossz
Örömtelt lelkem nem haboz
A világot átöleli,
Merje kincsét, aki leli.
 
Aki örülni mer, örül
S aki örül, az üdvözül
Szép lángja önmagában ég,
Szívéből szívja életét
Napja örömteli nap, sírja gyönyörteli vég.
 
3.
 
Éld, amíg eltart, életedet,
S miért? – mit kérdezed?
Az élet önmagában cél,
S ki a jövendőben él, nem él.
Múlik a lét, víg forgatag,
Él ki a vágynak életet ad:
Szívéből szülve vágyakat.
 
A szenvedély erős tüzem
A képzelésé életem
Körülnézz, érezz, ez: Való
Az élet szép, és élni jó
Bús hogyha még más célja van
Ki félig él, boldogtalan.
 
Ó éltetem az életet!
Nagyobb mint minden képzelet,
Hatalmasabb mint minden cél,
Mit ember gondol és remél
És állna bárha mind a hit
Eltemetné isteneit!
 
Tölts fiú, isteni bort!
Lelkemből zúg már a dal,
Szeli az esti bíbort
Búgva csapongó szárnyaival.
 
4.
BROMIOS DALA
 
Bacchus a tavasz istene!
– Fakad a tőke élete.
Érje nevelő napsugár,
Tied az élete szavadra vár
Tied a szerelme szenvedélye
Borban megérő szűz kedélye,
Iacchos, sarjadás istene
Tied ez énekes zene!
 
Bacchus az ősznek istene!
– Hervad a szőlő levele.
Piros és barna, száraz ha zöld,
Közte fehérlik a vulkáni föld.
Tapadó kacsban isteni kedv,
Ittas a tőke, álom a nedv.
Iacchos, mámorok istene,
Tied ez énekes zene!
 
Bacchus a bornak istene!
Kehelyben csillog a hegy leve;
Igyál! erő és gyönyör;
Igyál! vagy méreg mely letör.
Élet-halálnak egyazon nyitja,
Rejtett a törvény, fátyol borítja.
Iacchos, nagy titok istene,
Tied ez énekes zene!
 
MÁSODIK RÉSZ
 
1-2.
 
A költőben új vágyak ébrednek, eleinte alig érti őket,
majd rájön, hogy valaki után vágyódik. Találkozás.
 
3.
 
Ne éledjen hő szívedben
Szenvedély, de szerelem,
Vágy ne üljön kék szemedben;
Ám ha hallod énekem
 
Jöjj, adj boldogságot annak
Szíved kivel összehoz;
Igaz örömeink vannak
Szenvedély ha nem kínoz.
 
Jöjj, e könnyed szerelemben
Láng a lánggal összeér;
Tüzed fellobog tüzemben –
Többet egyikünk se kér.
 
Lágy beszéded minden hangja,
Öröm minden mozdulat:
Minden pillantás kalandja
Édes boldogságot ad.
 
Éledjen hát hő szívedben
Pillanatnyi szerelem,
Kedv ragyogjon kék szemedben,
Hallgasd, édes, énekem!
 
4.
 
Két gyertyát gyújtott tiszta kék szemedben
Mit gondtalan tevénk, a szerelem,
S a láng körül, a boldog, telhetetlen,
Kört körbe ír le mámoros szívem.
A könnyű szívvel csókolt csók helyett
Vágyam vágyadnak szán egy életet!
Szerelmem! S oly erős szerelmet ad,
Mely, bár ha válni vágyunk,
Örökre megmarad.
 
5.
 
Vesszen szemed szemembe, látod ott
Az enyhe mélyben vezércsillagod!
Mondd: még tudod a könny mi, és a dal?
Játsszon szemed lelkem villámaival!
Mondd: még tudod mikor ébren vagyunk?
Egymást érezzük mikor álmodunk
A szerelemből él a szerelem –
Egy lélek lángja szemed és szemem!
 
6-14.
 
A költő hamar tehetetlennek érzi akaratát a szenvedély
viharával szemben, enged neki. Teljesülés.
A költő megérzi, hogy a vágy teljesülése megöli az égi
szenvedélyét. Kiábrándulás. Nem akar vágyainak
rabja lenni. Kénytelen elmélkedni és tapasztalja a 
gondolkodást. Menedékeket keres a hitben, majd 
a tudásban, és mindenütt csalódik. Idők múlnak.
 
HARMADIK RÉSZ
 
1.
 
Borongó hűs szél rázza
A nagy fák ágait,
Úgy veti le az erdő
A föld szép fátylait;
Falevél hullása,
Lassú szél zúgása,
Eső suhogása
Éneklik az ősznek dalait:
Elfelejtett tavaszt,
Megdermedt szárnyat
Öröm fonnyadását
Halvány hideg árnyat,
Halvány hideg napok
Jönnek felém sorba:
– Látok a távolba:
Fehér nagy leplével
Közeleg a tél.
A lég ködös, néma,
A szívek is azok.
Félve alig vernek.
– Magam vagyok
És hallgatok. –
Már nincs sehol sem ének,
Halk visszhang sem felel,
S a fiatal hő vágyak
Többet nem keltik fel
A dermedt lelkeket.
Alszik a föld, borítják
A hervadozó hullák,
A hulló levelek.
 
2.
 
De egyszerre, halkan, remeg az ág,
Hegyi illatok szállnak a légben,
Valami érkező mámor szól,
Cseng és csillog a csöppenő fényben,
Suttog a földön az elalvó szélben.
 
Halk nevetés száll az erdőn
Ébredő est sugarával,
S megtölti a fáradt szellőt
Méz és mentha illatával.
Ködös felhők alja fénylik,
Tűzpiros a láthatár,
Az egész természet – vár.
S egyszerre gyorsan, lobogó hajjal,
Friss levegővel, üde sóhajjal,
Iacchos jő a hegyekből.
 
Az elhaló szónak, hangnak ura
Ki alvó tűzben a szikrát uralja,
Iacchos! a nap bármi felhős vala,
Az estet, az estet felgyújtod ím újra.
 
3.
 
Teljesedés bár itt a földön nincsen,
S a szárnyas szenvedély vagy teng bilincsben,
Vagy útját vesztve szörnyű véget ér,
S hallgatva nézik messze csillagok –
Költők, nekünk mégis biztos vezér,
S menjünk amerre égi tűz lobog.
A szenvedélyből dal fakad,
S nagyot teremt, kit elragad;
A szenvedély királya vagy,
Iacchos, ki jössz a hegyekből.
 
Szépség, az ifjú díszes koronája
Míg a virágzó nyári berket járja,
– Most hervadoz az őszi réteken –
S vagy ölti ránk lappangó kígyó nyelvét,
Vagy átszökött a hosszú éveken,
S kacagva ott a ránc, a dér keservét.
Ó de a dalhoz hű marad,
Ó halld – hangolja lantodat!
A Szép dicső királya vagy
Iacchos ki jössz a hegyekből.
 
Szabadság álma, jaj hogy széjjel oszlik,
Az arany hímes fátyol ha lefoszlik,
S meztelen áll a földszülött való:
Bús, lomha rém; hívői mind rabok,
Zsarnok lelküknek súlyos járom jó;
De mi vagyunk, költők, a szabadok!
Bilincs hogy fogjon szárnyakat?
Gúzs, fék, teher: mind elmarad!
Szabadság nagy királya vagy,
Iacchos ki jössz a hegyekből!
 
És szerelem, te álmok napvirága
Mivé levél te szívek szent világa,
Melyben fogamzott ez a szó: örök?
A balga önzés jéghideg körében
Szegény levél: s már fogva tart a rög.
Ó de a költő lángoló szívében
Örök az érzés-áradat,
Körül ölel világokat
S mindent szeret a nap alatt,
A Szerelem királya vagy,
Iacchos ki jössz a hegyekből!
 
4.
 
Bevégeztem. Idők múlását látom,
Ha méla bú elfutná szívemet
Szelíden, mint az árnyék a dombháton,
Mindjárt a nap aranyboromra vet
Tüzes sugárt – s idéz emlékeket.
Van é ki téged, ifjúság, feled?
 
Fantáziák táncos ujjal
Emlékim húrjait
Aranydalok ködében
Mindegyre pengetik
 
S az élet maskarája
Ha bevégeztetett,
Még színezné tovább is
Álmát a képzelet.
 
De gyér a képzelt álom,
A festett fény mit ér,
Az élet s a halál hol
– Est-hajnal – összeér?
 
5.
 
Halálról kik beszéltek,
Ti nyughatatlanok,
Ti féltek míg csak éltek,
Én rá sem gondolok;
Az élet halhatatlan, s amíg élek.
Nem látok mást, és másra rá sem érek;
Míg adok és nem kérek,
Míg kincseket fecsérlek
Hogy tudjon nyílt kezem elvenni is?
Ha majd megszűntem egyszer lenni is
A hant ha eltemet
A szárnyas képzelet
Száll nélkülem tovább a messzeségbe
Nem veszhet el erő a semmiségbe
Ami csak egyszer élt is igazán
A föld szerelmes fényes nappalán!
 
6.
 
Ó szép az élet gyorsan forgó árja,
A pillanat hogy jő és elmerül:
Halk loccsanás, és gyorsan elvegyül
A mély érzések búgó dallamába,
Mely rezg az ár felett, örök kíséretül.
 
S nem hív a csábos túlvilági álom,
Mit annyi vágy szorongva megtalált;
A napsugár ím a folyamra szállt,
Ezer csillámló tükrözését látom,
Szívem fény- s hangfogó, rezgő lemezzé vált.
 
A hömpölygő hullámon égi jelzés:
– Aranyszálán a pára légbe száll –
„A Szépség az Igazság”, ím a szál,
A bölcsesség, mit megragad az érzés,
S melynek sugártüzén a messze menybe jár.
 
7.
 
Élő tüzek találkoznak…
Énekelnek csillagok,
A hang, a szín mind fellobog,
Tündökölve váltakoznak,
Messze mélyből játszva hoznak
Ezer képet, mindig mást.
Ne keresd az Igazságot,
– Ha keresed nem találod –
Hanem a Szépet: lásd.
 
Majd az azúr messzeségbe
Hullám körök gyöngyözése,
Végtelen határban,
Szivárvány színváltozása,
Örvény körbe-szétfutása
Gyorsfolyású árban.
 
Virágkelyhet ír az űrbe
Csillagok járása,
Virág rajzát, csillag útját
Gondolat futása.
 
Bú az öröm, fény az árnyék,
Egy pillantás az öröklét;
– Gyönyör látása. –
Minden rosszat elfeledtet,
Léthe-vízzel tölti kelyhed
Mély megérzés sejtelmes varázsa.
 
Élő tüzek találkoznak,
Összecsapnak, úgy lobognak:
Születik az eszme.
Szédületes villámperce
Egy a három – mindörökre
Rejtelmekbe veszve.
Bacchus titka, borulj rája,
Fátyolfelhők ködhomálya.
 
8.
 
Fáradtan már a nagy madár,
A szürke gém is hazaszáll –
Vagy csupán nékem bús a repülése?
Öreg vagyok, elmúltak az idők
A nap-hozók, s gyorsabban el-vivők,
S mind csöndesebb egy fáradt szív verése.
Nem lángol már a messze láthatár
Violaszín árnyak járnak az ég boltján,
S lappang alul a nagy homály,
A melybe szín és forma merül aztán:
Halkan, hívón az éjjel int.
 
De hajnallik más tájakon megint!
S mi az, mi múlik? A Szépség marad,
A csíra kihajt, az élet fakad;
Ó és dal is lesz más, amely zengve dagad,
Amely cseng a magasba, és hozzád ragad
Iacchos, sarjadás istene,
Tied ez énekes zene!
 

BÉKÁSSY FERENC a DRÓTon

Megjelent a Skyscrapers Publications kiadásában "The Alien in the Chapel", Békássy Ferenc angolul írt verseinek és leveleinek gyűjteménye, amit Gömöri György és felesége Gömöri Mari szerkesztettek. A fényképekkel illusztrált kötet alcíme "Rupert Brooke­s unknown rival" és benne külön tanulmány foglalkozik Békássynak a cambridge-i King­s College-ban elhelyezett emléktáblájával. A könyv első bemutatója 2016. szeptember 22-én lesz a londoni Balassi Intézetben. - Megjelent Békássy Ferenc könyve Angliában

...ez az átok-föld nem ébred meg soha. / Pogány varázstól aléltan álmodik, / észre sem veszi, hogy erőmet elnyeli, / én értetlenül nézek el önmagam felett; / s múlt idők jósága már csak emlékezet. - 2016 február 13-án tartják a Vasi Őrtüzek című irodalmi vándorkonferenciát. Ez alkalomból teszünk közzé négy verset az egykori cambridge-i diák, majd az első világháborúban hősi halált halt Békássy Ferenc Virginia Woolf által 1925-ben kiadott, angol nyelvű kötetéből, Gömöri György, Gyukics Gábor, Szőcs Géza és Weiner Sennyey Tibor fordításában. - Magányosan halhatatlanul - Békássy Ferenc Virginia Woolf által kiadott verseiből

Grendel Lajos modern magyar irodalomtörténete 2010-ben jelent meg, új kiadása 2017-ben fog kijönni. Az első kiadás 513 oldal, a neves író-irodalomtörténész azt nyilatkozta a DRÓTnak, hogy "még 80-100 oldallal kiegészítem, bővebben szólok Török Gyuláról, Gellériről, Füst Milánról, Cholnokyakról. Vagy 30 íróról, akiknek a zöme benne van az első kiadásban is, csak rövidebben." A DRÓTon a most készülő modern magyar irodalom történetéből a Békássy Ferencről szóló részt olvashatjátok. Békássy Ferenc most már benne van a modern magyar irodalom történetében - Grendel Lajos 

Gyakran elhangzik a vád 22 évet élt, az semmire sem elég. 22 évet élt, mi lehetett volna, ha? Túl fiatal volt, ismeretlen, sznob és távoli, folytathatnám... azok, akik ilyeneket mondanak Békássy Ferenccel kapcsolatban alapjaiban értik félre a költészet természetét, és talán magát az életet is. – Weiner Sennyey Tibor beszédet tartott június 25-én a zsennyei alkotóházban, Békássy Ferenc halálának 100-dik évfordulóján. Ezt a beszédet most a DRÓTon olvashatjátok, melyben a gödöllői Nagy Sándor festőművész eddig ismeretlen festményét is a nagyközönség elé tárjuk. - A Békássy-paradoxon – és egy fontos felfedezés

Az a fiú, akit én gyászolok s akinek csak írását ismertem, az arcát soha, abból a fajtából való, melynek ifjai a Nyugat kultúráját hozták és hozzák ma is útjaikból, vásárfiának, az ősi kúriákba: magyar fiú volt és a King's College növendéke és verseiben sajátságosan találkozott Shelley és Keats Arannyal és Vörösmartyval.  - Babits Mihály cikkét közöljük a Nyugatból, 1915 júniusábólBabits Mihály: B. F. huszárönkéntes: elesett az északi harctéren, 1915 június.

Sokan úgy tudják, hogy a zsennyei kastély 1953-tól lett a művészek alkotóházának felajánlva, ám valójában már 1919-ben megvolt ez a szándék. A neves irodalomtörténész, Babits-kutató és professzor: Sipos Lajos feltáró és fontos tanulmányt írt, amit most elolvashattok a DRÓTon a Békássy100 eseményhez kapcsolódva. - Sipos Lajos: Babits és a Békássyak

2015. június 25-én volt 100 éve, hogy Békássy Ferenc költő, író elesett a Nagy Háborúban. Zsennyében az esemény napján emlékeznek a költőre. A DRÓTon írásokat közlünk Békássytól és Békássyról. Kövesd az eseményeket! Mint a tűzzel… a demokrácia kritikája 1915-ből

 
 
  • Békássy Ferenc
  • bor
  • bacchus
  • 1915
  • vers
  • Költészet
  • Irodalom