Mr.Sale

 

 

 

Címlapos Friss

Az apokrifek legkiválóbb ismerője

Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem. 

 
 
 
Az apokrifek legkiválóbb ismerője 
 
Egy francia szerző-páros Kafkát a minor irodalomhoz sorolja. Ezen nem kell fennakadni, mivel a megállapítás a divatos kafkalógiához sorolható és arra se érdemes, hogy pillantást vessünk rá. Hogyan jön ez a szerző-páros ehhez a megállapításhoz? Kafkának, aki az apokrifek legkiválóbb ismerője, semmi köze az efféle lélekkurkász szerzőkhöz. Én is szívesen forgatom az apokrifeket, köztük a Makkabeusok könyvét (I-II), mely a kánonon kívül maradt írások gyöngye. Emellett gyakran utazom a Bet-Horon völgyében, mivel arra visz a 443 számú jeruzsálemi műút, ahol valaha a görögök, pontosabban a szírek, (akik akkoriban görögül beszéltek) vonultak hadaikkal, harci gépeikkel és elefántjaikkal a makkabeus lázadók ellen. A gyakran ismétlődő háborúk és az elnéptelenedés miatt a régi hadszínterekből semmi nem maradt. A csupasz sziklák között uralkodó kopárság arra utal, hogy a bizánci és török időkben az ország vérét teljesen lecsapolták. A görög és héber apokrif írások virágzó Júdeát láttak és hős embereket, akiket szentség és tisztelet övezett. Ha nem emlékeznénk meg gyertyagyújtással az olajos korsó csodájáról és ha nem hinnénk az apokrif minden szavában, akkor ma se tudnánk, kik voltak a makkabeusok. Tudom, ezeket a szavakat senki nem veszi komolyan. Hiába költök álmomban olyasmit, amitől szikrázik a kifényesített görög drachma, vagy a gyémánthoz hasonló törött üveg. Legjobb, ha hallgatok és magamba szívom az eső utáni konyhakert illatát. Ha látom a teremtés színeit, a kedvesem mozdulatait, vagy ha a szépségtől és a vágytól megnémulok, ott vár a jegyzetfüzet, a ceruza és vonalakat húzok, nagyon rövideket, melyek találomra irányt váltanak. Hiába, a rajz is csak apokrif, nem több annál. Mindent lekéstem, úgy látszik rosszkor éltem. 
 
Éjjeli utazás 
 
Egyre mélyebbre ereszkedünk a holdbéli tájban, már-már a Holt-tengert is magunk mögött hagytuk. A pihenő során, a hátsó udvarban, holdfényes figurákat láttunk. A figurákon hálószerű minta, mindegyiken más. Csendben álltak, mint a megfagyott körtánc, karéjnyi csoport. Egy talpig fehér, apró embertől azt kérdeztem, milyen nap van ma? A kérdés ingerelte: mit tudom én, méltatlankodott, engem ilyesmi nem érdekel. Az emelvény hídján olyan voltál, mint a saját anyád. Látszottak rajtad az ősi nyomok. Boldogságomban kiabáltam, integettem. A buszban nemsokára mindenki együtt volt. Az utazás folytatódott. Senki nem beszélt. A sötétség elnyelt minden vágyat. Az ablakon túl hegyek fehérlettek, kézzel érinthető vonulatok. Itt volt a világ kezdete és a vége. 
 
Az estét a vízmosás mélyén töltöttem. Csak a hold világított, a sziklafal homlokzatából fekete ördögűzők nyúltak előre, de hamar szem elől vesztek a sötétben. Én soha nem imádkoztam, engem senki nem vesz rá az imádságra. Ha megtenném, elnyel a Sós-tenger. Az imasálas férfi nyitott imakönyvének kerek szája volt, rám kacsintott, integetett, biztatott, a sötétben világított a szakálla. Ő volt az időtlen zelóta, akinek azóta itt porladnak a csontjai. Úgy nézett rám, mint akivel nem lehet tréfálni. Hogyan kerültem ide? Miért nem jöttem korábban, legalább ötszáz évvel? 
 
Az idegenek megnehezítették a tengeren való átkelést. Már csak a halaknak maradt meg a helyváltoztatás szabadsága. Csatornát ástak, mely elválasztja Ázsiát – közvetve Európát is –  Afrikától. Két napba telt, amíg elvergődtem a Szuezi csatornáig. Eddig nem éreztem a vállalkozás gyönyörét, mert még nem hallottam a Vörös tenger mélységeiben úszkáló kardhalakról, kik oda-vissza úsznak, többször is keresztezik az Exodus útvonalát, anélkül, hogy lenne idejük erre gondolni. Most még az idegen folyó illatát érzem, az alacsony kerítés mögött életerős nyárfák állnak, szaguk a lenhez hasonló. Sose fognak hiányozni.
 
Kumráni barlangok.
Az írásos leletek között 2200 éves bibliai és apokrif szövegek keverednek
(wikipédia)
 
 
Mózes lelkét örökölte
 
Az ott folyó vagy csatorna? Szóltam magamban, a korlátba kapaszkodva. Előttem uszály haladt és láttam a tetejét. Ez a Spree és te közben valahol alattam jársz, talán elnyelt a föld. Könnyen beletörődtem, mert a lenti világ a fenti világ tükörképe, ahova jószándékkal, vagy egy gombnyomással akárki eljuthat. Most egymás felett vagyunk, és végre saját szemeddel láthatod a kettős világ pompás teljességét. A csatornából búvárhajóval is el lehet jutni a Spree fenekére, vagy annál is lejjebb, és onnan vissza a kétéltű felvonóval. A szigetelés tökéletes, lent nyoma sincs a víznek, de mintha mégis lenne, mert lent a part mentén fák nőnek, mint fent. Az időjárás viszontagságai alig észlelhetők, de ha egy erős kéz megrázza az ágakat, port kavar a levegőben. Helyenként a fák fejjel lefele nőnek, utalva arra, hogy az alvilág fedele nyitva van. Az alvilág része a lenti világnak, (majdnem egészében az) és a lombokat gyakran felváltják a gyökerek. 

Ilyen közönséges szavakkal szól a Zohár? Igen, különben nem aratna úgy a lelkekben. Kik a szerzők? Rabbi Simon, aki Mózes lelkét örökölte, a fia, Elázár és kasztíliai Mose de Leon, hárman gúlában, egymást tartják. Különös családfa! Elhatározták, hogy világhálót hoznak létre a rejtélyes jelek mezején. Bár nem szívesen nézem, ahogy a szakadt ingű kabbalisták felmásznak a barlang előtt álló szentjánoskenyérfára. Még felhívják mások figyelmét, hogy ott emberek rejtőznek. A jeruzsálemi téli estéken nem látom magamat, a piaci égők alig pislákolnak. Nem emlékszem magamra. Narancsfesték cseppen a papíromra. A csepp közepén behajtom a papírt, és a hajlatban rózsaszín fény ragyog.

 


Uri Asaf és a Kafka képekben sorozat a DRÓTon

 
A Zohár könyve azt tanítja, hogy az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől...  - Az alábbi írás a szerző, Uri Asaf megjegyzése szerint a Zohár könyvének fordítása közben született, ezért úgynevezett „kabbalisztikus írásnak” tekinthető, vagyis az enigmatikus tartalmát, a középkori zsidó hitvilág diktálta. Uri Asaf: Gregor Samsa, avagy egy alma utóélete

 
Kafka síremlékén ne keress esztétikumot. Egy percig se keresd, ami nincs. A szülőkkel együtt fekszik a földben. Hidegebb a kőnél. - Uri Asaf: Kafka képekben - első rész.
 
Milyen volt Paul Celan és a megrontott nyelv? Mi volt a közös Heródesben és Kafkában? Milyen lehetett Kafka Istene? Uri Asaf: Kafka képekben - második rész.
 
Franz Kafka elhalálozási évének szerencsés időzítése megaranyozta utóéletét, s ez az utóélet egyre csak terebélyesedik, mint egy véget nem érő teremtés. - Uri Asaf: Kafka képekben - harmadik rész
 
És ahol még mindig embert ölnek, ott fűszál se terem. Ahol embert ölnek, vak betű sem marad a földön, csak üres állkapcsok és kivert fogak. Uri Asaf: Kafka képekben - negyedik rész
 
Mi az, hogy eredendő bűn? Ha nem gondolok rá, akkor is ott van bennem, mint a farokcsont, a farok emlékezete. Az eredendő bűn azonban nem tűnik el az evolúció által, hanem emberről emberre száll.  -  Uri Asaf: Kafka képekben - ötödik rész
 
Kafka soha nem élt németek között, leszámítva berlini utazásait. Ösztönösen távol tartotta magát, és ez jó hatással volt rá. Én amikor Berlinben jártam, az utcán sétálva behunytam a szememet, hogy minél kevesebb arcot lássak. Most az athéni Bouboulinas utcában, satnya narancsfák, a múzeum és sárgásszürke falak szomszédságában lakom. Athénban a szentföldet sokkal közelibbnek érzem, mint Dalmáciában vagy Budapesten. A levegő más, az éjszakák lassabban telnek. - Uri Asaf: Kafka képekben - hatodik rész
 
Kafka szerint a belső világ csak élhető, nem leírható. A lélektan a földi világ tükröződése az égi síkon, pontosabban: a tükröződés leírása, ahogyan azt mi, akik teleszívtuk magunkat a föld lőporos szagával, elképzeljük, mert a tükröződés sehol nem következik be, nem, mi csak a földet látjuk, bármerre fordulunk. Uri Asaf: Kafka képekben - hetedik rész
 
A föld, melyet a frissen keletkezett vízpára táplált, a teremtés első perceiben vörös színben ragyogott, és a hatodik napon létrejött Ádám, az első ember, akinek a neve, a szíve, a bőre és a benne lüktető vér egyaránt vörös. A föld neve héberül ádám(á). A föld, miként erre a névazonosság is utal, az első és a mindenkori ember legfontosabb alkotóeleme. Ez nem akármilyen föld,  – ez a terra rossa – a vörös föld.  Uri Asaf: Kafka képekben - nyolcadik rész
 
A láthatár egyöntetű rózsaszín, az égalja citrom és eper. A paradicsomi zenit elszakadni látszik a valóságtól. A füstös szín zöldbe megy át és a felélénkülő szél magával visz az éjszakába. Miért volt Kafkának nehéz párkapcsolatot létesíteni?  - Uri Asaf: Kafka képekben - kilencedik rész
 
Vajon Kafka titkos kabbalista volt? Igen, de annyira titkos, hogy erről saját maga se tudott. Az utóbbi időben a kabbalisták titkosak. Miért? Mert a közvélemény nem veszi őket komolyan. Ki a kabbalista? Aki a kabbala nevű bölcselettel foglalkozik. Mi a kabbala? - Uri Asaf: Kafka képekben - tizedik rész 
 
Az ígéret feltételessé vált, pontosabban felesleges lett. Az eredmény: Ezúttal újabb büntetés vár ránk, melyhez képest az eddig megélt apokalipszisek játéknak tűnnek. Csak az menekül, akinek a szíve igaz gondolatot táplál, például a költő.  - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenegyedik rész
 
Paul Celan kényszerűen megrontott nyelven írt, és azt ábrázolta, amitől a nyelv tisztátalanná vált, a bűnt. Mi az a kritikus bűn, mikor egy nyelvet végleg a kútba vetnek? Mi az a levezekelhetetlen bűn, mi az a határ, melyen a nyelv nem juthat túl. - Uri Asaf: Kafka képekben - tizenkettedik rész

A padok között Buber, Benjamin és Scholem szünet nélkül beszélgetnek egymással és egy nemes arcélű negyedikkel. Követem a gondolataikat. Küldetésem célja az önvédelem népszerűsítése, az önvédelem alapszabályaira oktani, megvilágítva irodalmi példákkal. A jövőről szónokolok, közben folyik a harmadik gázai háború. - Galileában esik és villámlik - Uri Asaf: Kafka képekben  - tizenharmadik rész

Húsz évvel később megtörtént a „különös baj”, amiről Kafkának rossz sejtelmei voltak. (...) Az én nagyszüleim soha nem fogják elmondani, mégis elképzelem azt a pillanatot, amikor a házukból útóljára kilépnek, és még hasonlítanak arra a fényképre, amit én is ismerek. Nem sejtik a jövőt, miközben  felpakolnak a szekérre. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy Nagyváradra kell menni. Nagyvárad, melynek a neve nélkülük is szépen cseng és amelyhez annyi emlék köti őket. A fejük forrón lüktet az aggodalomtól. - Miért halunk meg éppen így? - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennegyedik rész

A visszatérésre készülődő Messiás személye és külseje jellegtelen. Mégis, mi akadályozza őt a második eljövetelében? Vannak olyan egyszerű, törvénybe ütköző kérdések, hogy viselhet-e ruhát, vagy elkísérheti-e valaki az édesanyján kívül, de egy dolognak biztosan nem örül, hogy a passiónak nincs ma már semmiféle szerepe, nincs új passió, mindenkinek csak a régi számít. Mi erre nem gondolunk, hanem továbbra is ikonokat festünk az egykori passióról, mások figyelmét elterelve a későbbiekről, vagy az éppen a soron lévőről, úton útfélen megszegve a második parancsolatot. Most bokáig állok a 21. században és rám ragyog a nap - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenötödik rész

Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem, milyen hosszú volt az életem gyűjtögető oldala, a lét titokban volt tartva előttem, mint a halál.  - Ó mennyit vártam, mennyit készültem, milyen kopott lettem... - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhatodik rész

Kafka számára a prágai Károly híd volt az otthon. A Maharal városa (én így hívom) boldogan vette őt magához, és ő ezt hálásan viszonozta. Mennyire más lett volna, ha Prága helyett Luther városában, Wittenbergben jön a világra! Ha így történik, a feltételezett balsorsért minden bizonnyal a wittenbergi St. Marien főtemplom egy bizonyos reliefjét okoltuk volna... A diaszpóra talaja - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizenhetedik rész

Kafkának megmutatkozó „mellette lévő csillag” azonos az Ésaiásnál megjövendölt hétszer hét nappal, amely negyvenkilencszer felülmúlja a nap fényét és gyógyulást és megváltást hoz a beteg, száműzetéssel sújtott nép számára. A próféták eme csillaga kegyesen a nap mellé áll, hogy megszűnjön az ősi szorongás, minden költő-próféta betegsége. Kafka jól tudta, hogy a próféták a jövőbe néznek, ezért csak jövőbeli boldogulásról tudósíthatnak. Mikor és hogyan? - Kabbala és talmud - Uri Asaf: Kafka képekben - Tizennyolcadik rész

 
 
  • Kafka
  • Uri Asaf
  • tekercsek
  • Zohár
  • zsidó misztika
  • Irodalom